Az ősi kínai porcelán nyomában
2004. augusztus 3. 10:34
Harmadik az UNESCO listáján
Sun Xinmin elmondta: az ásatások bebizonyították Ruyao fontosságát. Az itteni műhelyek a császári udvarnak dolgoztak, és híresek voltak azúrkék mázukról, amelyet acháttal vegyítettek. Ez a gyártási technológia a késői Juan dinasztia idején (i. sz. 1271-1368) a sorozatos háborúk következtében egészen a közelmúltig feledésbe merült. A szakértők szerint e nagy múltú kézműipari műhely termékeiből mindössze 70 darab maradt az utókorra, amelynek mindegyike 10 millió dollárt ér.
Amíg a szürkészöld porcelán a Tang dinasztia uralkodó terméke volt, addig az északi Song dinasztia idején a porcelántárgyak színesebbé váltak: a mesterek réz felhasználásával vörös árnyalatú mázat tudtak készíteni. A színes porcelánedények, ivócsészék is a császári udvart gazdagították. A történelmi dokumentumok szerint a 12. század elején alapított birodalmi égetőkemence és műhely évente 36 darab porcelántárgyat készített az udvar részére.
A junyaoi műhelyt és égetőkemencét 1974-ben tárták fel egy Juntai nevű faluban. Akkoriban a szakma az év legfontosabb régészeti eseményeként értékelte a munkálatokat. Az egykori kemence területén ma múzeum áll, melynek célja, hogy a modern kor iparosai segítségével újjáélesszék a tradicionális porcelánművességet.
Gongyi városában 1957-ben leltek rá az egykori porcelánipar emlékeire. Itt készítették a híres háromszínű porcelántermékeket. A "tangsancai", ahogy ezt Kínában nevezik, a Tang dinasztia idején készült. Az ilyen porcelánokat kétszer hevítették fel, és minden felhevítés előtt és után mázzal kenték be őket. Ugyancsak a Tang dinasztia idejéből származik a "Qinghua" nevű jellegzetes kék-fehér díszítésű porcelán. A Qinghua porcelánokról a szakemberek még ma sem tudják pontosan megmondani, hogy mikor készült belőlük az első darab.
Az UNESCO-nak a világ kulturális és természeti örökségét számon tartó listáján Kína 29 helyszínnel - Spanyolország és Olaszország mögött - a harmadik helyen áll .
Támogasd a 
szerkesztőségét!
