A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa által történt feloszlatása különösen a római katolikus országokat: Portugáliát, Franciaországot, Spanyolországot és a Nápoly-Szicíliai Királyságot érintette. Az intézkedés kifejezi az abszolutista államelmélet és a pápának a katolikus egyház minden területére kiterjedő korlátlan hatalma közötti kibékíthetetlen ellentétet. Franciaországban ez a jezsuiták (a pápának tartoznak engedelmességgel) és a különböző ellenzéki áramlatok közötti ellentét kiéleződésében mutatkozott meg. Már az 1715-ben meghalt XIV. Lajos uralkodása idején virágzott a Róma-ellenes gallikanizmus, melynek célja a független nemzeti egyház létrehozása volt. A janzenisták, akik kálvinista tanokat építettek be a katolikus vallásba és a püspökök jogait hangsúlyozták a pápáéval szemben, szintén felléptek a jezsuiták és a pápaság ellen. Az episzkopális áramlatban a püspököknek a pápai hatalom korlátozására és a független nemzeti egyház létrehozására irányuló érdekei tükröződnek vissza. A pápaság elleni mozgalmak támogatókra leltek a felvilágosodás filozófusai között. Az egyház függetlenségéért vívott harcok 1764 őszén elvezettek a jezsuita rend betiltásához, melynek tagjai emigráltak.