Egy évvel a forradalom (1912. III. 10.) után újra véres hatalmi harc kezdődik a Középbirodalomban. Jüan Si-kaj tábornok, aki 1912-ben a fiatal Kínai Köztársaság elnöke lett, betiltja a Kuomitang pártot, melynek vezetője, Szun Jat-szen Japánba menekül, és amelynek tagjai üldöztetésnek vannak kitéve. Politikai ellenfelének erőszakos félreállítása után Jüan Si-kaj diktatórikus teljhatalommal rendelkezik. Miután újabb öt évre elnökké választatja magát, feloszlatja a parlamentet és egy év múlva a tartományi gyűlést is. Az általa kidolgoztatott alkotmány elnökségének időszakát 10 évre hosszabbítja meg. Jüan Si-kaj elnök továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy maga nevezze ki az egyes tartományok katonai kormányzóit és az államtanács tagjait. A "második kínai forradalom" azután tör ki, hogy Szun Jat-szen pártja az elnök szemére veti, hogy hatalmával visszaél, és Jüan lemondását követeli. De a Kuomintang kísérlete, hogy erőszakkal buktassa meg Jüant, kudarcba fulladt. A császári mandzsu uralomból a köztársasági államformába átmenet ebben az időszakban még nem valósulhatott meg demokratikus úton.