Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Az Antarktisz felfedezése

2004. július 16. 12:43

Az Antarktisz felfedezői, Bellingshausen és Lazarev orosz felfedezők 185 évvel ezelőtt, 1819. július 16-án idultak útra. 751 nap múlva értek vissza Kronstadtba.

<

Cook kapitány
A Déli sarkkört első európaiként James Cook szelte át második útján, 1773. január 17-én, elérve a déli szélesség 77. fokát. A kontinenst a tengerészek innen nem láthatták, de Cook jéghegyekről számolt be feljegyzéseiben. A partokat már majdnem megtalálták, ám kénytelenek voltak visszafordulni Tahiti felé, hogy feltöltsék a hajó készleteit. A Resolution és az Adventure legénységével 1775-ig további két alkalommal szelték át a sarkkört.


A földrész partjainak felfedezésével kapcsolatban három személy nevét szokás említeni. Az egyik Fabian von Bellingshausen, egy 1819-es orosz expedíció vezetője; a második Edward Bransfield, a brit flotta kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki hazafelé tartott Connecticutba.


A "valódi első" talán Bellinghausen volt, aki a Vosztok hajó fedélzetéről látta meg elsőként a partokat. Bellingshausen (orosznevén Faggyej Bellingszgauzen) és Mihail Lazarev 1819. július 16-án, 185 évvel ezelőtt indultak az Antarktiszra, és 1821. augusztus 5-én, 751 napos út után érkeztek vissza Kronstadtba. 


Fabian von Bellingshausen
Az első ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis kapitány volt: 1821. február 7-én tette lábát a jeges földrészre.


Még ugyanezen év nyarán fókavadászok özönlötték el a szárazföldet, s e "fókabőr-láz" majdnem a medvefókák kihalásához vezetett.  1780 és 1892 között több mint 1100 fóka- és bálnavadász hajó fordult meg az antarktiszi partoknál. Hátravolt még a déli mágneses pólus meghatározása, ami James Clark Rossnak 1831-ben sikerült is, jóllehet magát a pontot nem tudta elérni.


Az első tudományos kutató, aki lábnyomát Antarktiszon hagyta, Carsten Borchgrevnik norvég biológus volt 1895-ben. A történet szerint úgy lett ő az első, hogy csónakjából a vízbe ugrott, hogy ott ülő társait is megelőzhesse.

Roald Amundsen
Miután a kontinens partvonalát meghatározták, a kutatók érdeklődése a földrész belseje felé fordult. Earnest Shackleton a Birodalmi Transz-Antarktikus Expedíció keretein belül 1908-ban már a Déli-sark felé tartott, ám 180 kilométerrel a sarkpont előtt kénytelen volt visszafordulni (az ő útvonalát a Mount Everestet is elsőként megmászó Sir Edmund Hillary fejezte be 1957-ben).


Miután 1909 tavaszán az amerikai Robert Peary elérte az Északi-sarkot, a Déli pólus felfedezése maradt az utolsó nagy feladat. Ezt később Roald Amundsen és Robert F. Scott 1911-1912-es tragikus versengése hozta el.
 
 
A modern felfedezés korszakát Richard Byrd amerikai tiszt első antarktiszi repülésétől fogva számítják (1929. november 28-29.). Az első térképek alapjául szolgáló légifelvételek az 1930-as és 50-es évektől állnak az expedíciók rendelkezésére.


A Nemzetközi Geofizikai Év iránymutatásai adták a keretet a modern, tervszerű tudományos feltáráshoz, mely 1956 és 1958 között kezdődött. A gazdagabb országok ekkortól kezdtek állandó kutatóállomásokat építeni. A nemzetközi együttműködés eredményeként 1959. december elsején megszületett a kontinens életét ma is irányító Antarktiszi Egyezmény, mely 1961. június 23-án lépett életbe.


Végezetül pedig egy kis érdekesség: a kontinens első dokumentált szülöttje Emilio de Marcos Palma, aki 1978. január 7-én született Hope Bay-hez közel. Egyszesmind ő a világ legdélebben született embere is. Az édesanyja az argentin kormány megbízásából dolgozott a földrészen, így Argentina adta az első "bennszülöttet" Antarktisznak.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Az Antarktisz felfedezése

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra