Az Antarktisz felfedezése
2004. július 16. 12:43
Az Antarktisz felfedezői, Bellingshausen és Lazarev orosz felfedezők 185 évvel ezelőtt, 1819. július 16-án idultak útra. 751 nap múlva értek vissza Kronstadtba.
Cook kapitány |
A földrész partjainak felfedezésével kapcsolatban három személy nevét szokás említeni. Az egyik Fabian von Bellingshausen, egy 1819-es orosz expedíció vezetője; a második Edward Bransfield, a brit flotta kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki hazafelé tartott Connecticutba.
A "valódi első" talán Bellinghausen volt, aki a Vosztok hajó fedélzetéről látta meg elsőként a partokat. Bellingshausen (orosznevén Faggyej Bellingszgauzen) és Mihail Lazarev 1819. július 16-án, 185 évvel ezelőtt indultak az Antarktiszra, és 1821. augusztus 5-én, 751 napos út után érkeztek vissza Kronstadtba.
Fabian von Bellingshausen |
Még ugyanezen év nyarán fókavadászok özönlötték el a szárazföldet, s e "fókabőr-láz" majdnem a medvefókák kihalásához vezetett. 1780 és 1892 között több mint 1100 fóka- és bálnavadász hajó fordult meg az antarktiszi partoknál. Hátravolt még a déli mágneses pólus meghatározása, ami James Clark Rossnak 1831-ben sikerült is, jóllehet magát a pontot nem tudta elérni.
Az első tudományos kutató, aki lábnyomát Antarktiszon hagyta, Carsten Borchgrevnik norvég biológus volt 1895-ben. A történet szerint úgy lett ő az első, hogy csónakjából a vízbe ugrott, hogy ott ülő társait is megelőzhesse.
Roald Amundsen |
Miután 1909 tavaszán az amerikai Robert Peary elérte az Északi-sarkot, a Déli pólus felfedezése maradt az utolsó nagy feladat. Ezt később Roald Amundsen és Robert F. Scott 1911-1912-es tragikus versengése hozta el.
A modern felfedezés korszakát Richard Byrd amerikai tiszt első antarktiszi repülésétől fogva számítják (1929. november 28-29.). Az első térképek alapjául szolgáló légifelvételek az 1930-as és 50-es évektől állnak az expedíciók rendelkezésére.
A Nemzetközi Geofizikai Év iránymutatásai adták a keretet a modern, tervszerű tudományos feltáráshoz, mely 1956 és 1958 között kezdődött. A gazdagabb országok ekkortól kezdtek állandó kutatóállomásokat építeni. A nemzetközi együttműködés eredményeként 1959. december elsején megszületett a kontinens életét ma is irányító Antarktiszi Egyezmény, mely 1961. június 23-án lépett életbe.
Végezetül pedig egy kis érdekesség: a kontinens első dokumentált szülöttje Emilio de Marcos Palma, aki 1978. január 7-én született Hope Bay-hez közel. Egyszesmind ő a világ legdélebben született embere is. Az édesanyja az argentin kormány megbízásából dolgozott a földrészen, így Argentina adta az első "bennszülöttet" Antarktisznak.