Portugál fasisztoid, 1968-1974

2003. szeptember 25. 18:27

A korporációs rendszer végnapjai

Marcelo Caetano uralmának első évét annak idején úgy jellemezték, hogy "a stílus más, a lényeg változatlan" - de a stílus sokat jelentett. Az ő kormányzása idején sem módosították a portugál alkotmány demokráciaellenes tételeit és egyetlen lényeges reformra sem került sor, ám a hatóságok már nem léptek fel a sztrájkolókkal szemben, nem vetettek be rendőrséget a lisszaboni egyetemi zavargások szervezői ellen. Sőt: 1969. március 26-án szabadon bocsátották Alfonso Gregorio kommunista vezetőt, majd 1969 novemberében szűkítették a hírhedt portugál titkosszolgálat, a PIDE hatáskörét.

1969 októberében - négy évtized után először - ellenzéki csoportosulások is indulhattak a parlamenti választásokon, igaz, a nemzetgyűlésben mind a 130 mandátumot az egyetlen engedélyezett párt, a Nemzeti Unió szerezte meg. Caetano viszont az őskonzervatív salazaristák elég sok helyét saját fiatal technokratáinak adta át.

Ebben az időszakban a 10 milliónál kevesebb lélekszámú Portugália még mindig a világ legnagyobb gyarmattartó hatalma volt az anyaországénál hússzorosan nagyon területű afrikai gyarmatbirtokkal. Caetano meghirdette: megvédi a gyarmatokat "minden felforgatással szemben". Lisszabon 140 ezer katonát állomásoztatott gyarmatain. A költségvetés 40 százalékát ez a jelenlét emésztette fel.

A miniszterelnök 1969 tavaszán körutat tett az afrikai gyarmatokon, ahol 1910 óta nem járt portugál kormányfő: megfordult Portugál-Guineában, Angolában és Mozambikban. A látogatást egyebek között az kényszerítette ki, hogy Svédország egy 1968 novemberi ENSZ-határozat alapján anyagi támogatásban részesítette a portugál gyarmatokon tevékenykedő ellenállási, pontosabban nemzeti-felszabadító mozgalmakat.

Az évtized elején, 1961 decemberében India felszabadította a területében beékelődött portugál gyarmatokat (Portugál Indiát). Ugyanebben az évben fegyveres harc kezdődött a gyarmati uralom ellen Angolában, 1962-ben az úgynevezett Bissau-Guineában, 1964-ben Mozambikban. Az 1970-ben végrehajtott lisszaboni alkotmánymódosítás megadta az autonómiát a három afrikai gyarmatnak, sőt Caetano 1972-ben a helyi választási harc sikere érdekében "állammá léptette elő" Angolát és Mozambikot. Bissau-Guinea Köztársaság 1973. szeptember 24-én kikiáltotta függetlenségét.

Mindez erjedést indított a hadseregben. A portugál kormány a mozgolódást úgy próbálta megfékezni, hogy 1974. március 9-én "fegyelmi problémákra" hivatkozva harckészültségbe helyezte a fegyveres erőket. Ez nem segített. Április 25-én a Fegyveres Erők Mozgalma ellenőrzése alá vonta Lisszabont, bejelentette, hogy életre hívja a Nemzet Megmentésének Tanácsát. A kormány feltétel nélkül megadta magát, Caetano miniszterelnök hivatalosan átadta a hatalmat António de Spinola tábornoknak, aki héttagú junta élén maga mögé állította a fegyveres erőket, sőt a titkosrendőrséget is megadásra kényszerítette. A bukott kormányfőt 1974. május 20-án Brazíliába száműzték.

mti

1. Fasizálódás portugál módra
2. Salazar-diktatúra
3. A korporációs rendszer végnapjai