Kim Ir Szen, az Örökkévaló Vezető
2004. július 8. 11:00
Tíz éve, 1994. július 8-án halt meg Kim Ir Szen észak-koreai kommunista politikus, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság teljhatalmú vezetője.
Példátlan személyi kultusz
Kim Szong Dzsu néven született 1912. április 15-én Phenjan közelében egy parasztcsalád három fia közül a legidősebbként. Szülei a japán megszállók elől Kínába menekültek, Kim itt járt iskolába. Tanulóévei hamar véget értek, mert `felforgató tevékenység` miatt 17 évesen letartóztatták. Szabadulása után japán-ellenes gerilla csoportokban harcolt. 1931-ben lett a kommunista párt tagja, egy jobbára koreaiakból álló partizánegység parancsnoka és vette fel a Kim Ir Szen nevet. 1941-ben a japánok kiszorították őket Kínából, Kim Szibériába vonult vissza. A szovjetek kiképzőtáborba küldték, ahonnan 1945
szeptemberében a Vörös Hadsereg őrnagyaként bukkant elő - az észak-koreai gyerekek még ma is azt tanulják, hogy Kim ezen idő alatt hazájában harcolt a japán ellenség ellen. A szovjetek azt a feladatot adták neki, hogy szervezze meg az átmeneti kormányt az általuk megszállt Koreában.
1948-ra vált nyilvánvalóvá, hogy a félsziget újraegyesítése nem lehetséges, mert a szovjetek és az amerikaiak nem tudtak megegyezni a jövendő állam irányultságáról. Amikor 1948. szeptember 9-én életre hívták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Kim hivatalosan is miniszterelnök lett, ezt a funkciót 1972-ig töltötte be, majd az államfői posztra emelte magát.
1949-ben a népi demokráciák mintára egyesülő, egyetlen pártként megmaradt Koreai Munkapárt vezetője is lett, a következő évben Sztálin engedélyével és támogatásával megtámadta Dél-Koreát. Seregei néhány hónap alatt majdnem az egész országot elfoglalták, de az amerikaiak vezette ENSZ-erők ellentámadása Kínáig vetette vissza őket. Kim csak a kínai beavatkozásnak köszönhetően maradt hatalmon. Az 1953-ban megkötött tűzszünet véglegesítette Korea megosztottságát.
A KNDK teljhatalmú vezetőjeként Kim könyörtelenül és gyorsan leszámolt potenciális ellenfeleivel, bevezette a szovjet típusú tervgazdálkodást, államosította az ipart és kollektivizálta a mezőgazdaságot, hatalmas hadsereget tartott fegyverben. Az évekig kritikátlan szovjetbarát Kim a hatvanas években kihasználta a kínai-szovjet viszony romlásában számára rejlő lehetőségeket, és fokozatosan függetlenítette magát, miközben mindkét kommunista nagyhatalom segítségét továbbra is igénybe vette. Meghirdette az önellátás, "dzsucse" eszméjét, ami által országát fokozatosan elszigetelte a
világ többi részétől, ezzel egy időben példátlan, még Maóhoz és Sztálinhoz sem fogható személyi kultusz alakult ki körülötte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
