Huszonöt éve halt meg Örkény István

2004. június 23. 17:36

1949-ben az Ifjúsági, majd a Néphadsereg Színházának dramaturgja lett. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektora. 1953-ban hangosan kiállt a Nagy Imre-kormány mellett, 1956 szeptemberében az Írószövetség elnökségébe választották. Tevékenyen részt vett a forradalomban, a nevéhez fűződik 56 egyik legemlékezetesebb mondata, melyet a rádióban olvasott fel: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon" November 4-én más írókkal együtt a lengyel nagykövetségre menekült, de néhány órával később távoztak onnan. A Kortárs 1957. szeptemberi számában többedmagával úgymond "önkritikát gyakorolt", de a "dogmatizmus elleni harcot" továbbra is támogatta. 56-os szereplése miatt 1963-ig nem publikálhatott, az Egyesült Gyógyszergyárban mérnökként dolgozott.

Első művei az 1930-as években jelentek meg. A háború után a hadifogság élményeit dolgozta fel dokumentarista jelleggel. (Lágerek népe, Voronyezs, Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban.) Realista prózája az ötvenes évek elején a sematizmus útjára tévedt, de tehetsége és józan ítélete átütött a vállalt modoron: novelláját, a Lila tintát Révai József a burzsoá irodalom-felfogás példájaként bírálta.

Szilenciuma utáni első nagysikerű kötete Jeruzsálem hercegnője címmel jelent meg (1966), ebben már jelentkezett szatirikus hangja is. A kötet darabjai: a Hunnia Csöködön, az Egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték kisregény-változata. E művei a jelenségek realista leírása helyett parabolisztikus sűrítésre törekedtek. Következő kötetei - a Nászutasok a légypapíron és az Egyperces novellák - e tendenciát folytatták, a rövid történetekben találta meg a számára legmegfelelőbb formát. E szövegek belső feszültségét a ráció és irracionalitás, az érzelmesség és józanság, a pátosz és banalitás ellentétei adják. Az örkényi groteszket mindezek mellett a köznapi nyelvhasználat, s az irodalmi konvenciók lebontása is jellemzi.

A hatvanas évek közepén írt drámája, a Tóték az abszurd színház első hazai megjelenése. Akárcsak a Macskajátékot, e színpadi művet is megelőzte egy prózai változat. A Tóték társadalmilag több, mint az irányzat nyugati darabjai: kisember hőse csak a teljes megaláztatás után találja meg a cselekvés lehetőségét. A Macskajáték két, ellentétes jellemű nőtestvér kapcsolata révén rajzolja meg a kelet- és közép-európai lét világát, a szabadság-függőség, az aktivitás-passzivitás, a szenvedély és józanság koordinátái között.
   

A Pisti a vérzivatarban csak 1979-ben, tíz évvel megírása után került színre, e darab az egyén és a magyarság sorsának stilizált, mégis élő keretét adja. A Vérrokonok (1974) és a Kulcskeresők (1975) a jellegzetes magyar mentalitást, a halogatást, a hibák erénnyé emelését elemzi. A halállal való szembenézés addig érinthetetlen témáját dolgozta fel a Rózsakiállítás című kisregénye, 1977-ben. Tragédiája, a Forgatókönyv a magyar történelem viharai közepette a személyiség erkölcsi dilemmáit tárja fel.

Örkény a dráma és a színpad radikális megújítója volt, felszámolta a realista tér- és időkezelést, s az alakok önazonosságát is. Drámáit a világ majd minden nagyvárosában játszották, főleg a Tóték és a Macskajáték aratott sikert, film is készült mindkettőből, Fábry Zoltán, illetve Makk Károly rendezésében. Egyperceseit számos nyelvre lefordították, Kossuth-díjat és számos más kitüntetést kapott. Különböző szövegeiből Mácsai Pál állított össze előadóestet.

(MTI Panoráma - Fábri Ferenc, Sajtóadatbank)