15 éve halt meg Homeini ajatollah
2004. június 9. 00:58
Tizenöt éve, 1989. június 3-án halt meg Ruhollah Moszavi Homeini (Khomeini) ajatollah, az 1970-es évek végi iráni iszlám forradalom atyja.
<
Tanulmányai befejezte után Homeini hamarosan az iszlám törvények és jog elismert tudósa lett. Tanított, könyveket írt. 1930 körül vette fel előnévként szülővárosa nevét. "A titkok leleplezése" című első műve közvetlen támadás volt a sah diktatórikus uralma, a külföld előtti behódolás, az iszlám kultúra módszeres lerombolása ellen. Az 1950-es években már mint főpap, ajatollah (Allah megbízottja) állt ki az iráni olajat államosító Moszadek-kormány mellett.
Egy évtizeddel később Homeini már a sahellenes mozgalom jelképe. Szónoklatokban ostorozza a Reza Pahlavi által 1962-ben meghirdetett "fehér forradalmat": a kapitalizálódást, a külföldi tőke bevonását, a feudalizmus maradványainak felszámolását, a földbirtokok (köztük az egyháziak) kisajátítását, az egyházi előjogok megtépázását célzó 12 pontos reformprogramot. 1963-as letartóztatásakor tüntetések hatalmas hulláma árasztja el az országot, sztrájkba lép a bazár. A tömegek a "Halál vagy Homeini" jelszót skandálják, a zavargásokban több ezer ember veszti életét.
Reza Pahlavi - állítólag - kétmillió dollárt ajánlott fel neki, ha külföldre távozik, mire Homenini a dupláját ígérte, ha a sah vonul vissza a politikától. Hogy miből szerezte volna a pénzt? "Nekem csak egy szót kell szólnom, s másnapra a bazárból összegyűlik a négymillió" - felelte. Homeini és mozgalmának ereje nem csak az iszlámból, a tömegek fanatizmusából fakadt - mögötte állt a nemzeti gazdasági érdek is. A külföldi tőke behatolása veszélyeztette az évszázadok alatt családi, etnikai, vallási és törzsi szálakkal összefonódott nagyhatalmú bazár hegemóniáját.
Homeinit 1963-ban halálra ítélték, de miután a vallási vezetés "nagy ajatollahnak" nyilvánította, száműzték az országból. 1964 novemberében előbb rövid ideig a törökországi Izmir, majd 14 éven keresztül az iraki síita szent város, Nedzsef volt a székhelye. Innen bátorította a hazai ellenzéket, magnókazettára mondott beszédeit tízezerszám másolták, terjesztették. Amikor 1978 októberében Párizs elővárosába, Neauphle-le-Chateauba költözött, gyakorlatilag az összes sahellenes politikai irányzat mögötte állt, felhívására százezrek árasztották el az utcákat.
A tömegmozgalmak nyomására Reza Pahlavi 1979. január 16-án elmenekült Teheránból. Február 1-jén soha nem látott győzelmi mámor fogadta a forradalom hazatérő vezérét, aki kinevezte az új kormányt, majd március 1-jén visszavonult Komba. 1979. április 1-jén kikiáltották az iszlám köztársaságot, decemberben életbe lépett az új alkotmány, amely szerint Homeini ajatollah a legfőbb vezető, a fegyveres erők feje, a vallás legfőbb értelmezője, a törvények forrása. Hatalma átszőtte a gazdaság, a társadalom, a vallás és a hadsereg minden rétegét, a hatalmi harcokba azonban csak a döntő pillanatokban szólt bele, mindig a háttérből irányított.
Homeini vezetése alatt Iránban az élet minden területén dominánssá vált az iszlám fundamentalizmus, ami hatalmas véráldozattal, kétmillió külföldre menekülővel, a nyugati kultúra elutasításával, kíméletlen iszlám törvénykezéssel párosult (asszonyok megkövezése hűtlenségért, lányok megkorbácsolása a csador elhagyása miatt, végtagok levágása lopásért, Salman Rushdie elleni fatva - halálos kiközösítés - a Sátáni versekért stb.). Mint mondta, az Irakkal folytatott kilencéves háború egy pillanatáért sem érzett sajnálatot, bár az több millió halottat követelt, s 350 milliárd dolláros kárt okozott országának.
Alinak, a síitizmus első imámjának és vértanújának leszármazottja (ezt jelképezte a Homeini által viselt fekete turbán) 1989. június 3-án hunyt el Komban szívroham következtében. Végakaratában kíméletlenül ostorozta az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, a nemzetközi cionizmust, s Allah árulóinak nevezve kiátkozta a velük együttműködő mohamedán uralkodókat. Felszólította a világ muzulmánjait: "Allah ajándékaként" kezeljék és óvják meg az általa alapított Iráni Iszlám Köztársaságot.
(Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
