Tomori Pál levele Lajos királyhoz
2001. szeptember 15. 23:28
Tomori Pál 1475 körül született. 1505-ben fogarasi várnagy, 1515-ben munkácsi várparancsnok. 1519-ben, a nádorválasztáskor megvédte a királyi palotát a köznemesek ellen, de szolgálataiért nem jutalmazták meg illőn. 1520-ban ferencrendi szerzetesnek áll. 1523-ban a pápa utasítására elfogadja a kalocsai érsekséget, egyúttal az ország déli részeinek főkapitánya lesz. 1523 nyarán megveri a Szerémségbe betörő Ferhád pasát. Művelt ember, becsületes és vitéz katona, érseki jövedelmét teljes egészében a honvédelemre áldozza, főpapként is szerzetesi csuhában jár, ezért csúfolják `Cseribasának`. 1526-ban le akar mondani, mert látja, hogy a török veszély ellen az ország vezetői szinte semmit sem tesznek, de a király és a pápa kérésére megmarad állásában. 1526. augusztus 29-én a magyar sereg fővezéreként elesik a mohácsi csatában.
Levelét Vida Tivadar fordításában közöljük, a „Mohács emlékezete” című könyvből (Bp, 1979.).
Felséges fejedelmem és uram, mindenkor legkegyelmesebb uram a Krisztusban! Jámbor imáim az úrban és hűséges szolgálataim ajánlása után. Sohasem gondoltam volna, hogy szavaim ennyire hihetetlenek felséged számára, mint ahogy most felséged emberétől megtudtam. Szerinte a jajcai bán tudatta felségeddel, hogy a török császár visszafordulna, ha becsülettel megtehetné. Felségednek kezdettől fogva én is jeleztem az igazságot, ahogy megtudtam; nem feledtem ugyanis, hogy hajdan felséged az én legkegyelmesebb uram volt, akivel nem merészeltem és nem is akartam tréfálni, hanem éjjel-nappal igyekeztem hűségesen tudatni felségeddel mindazt, amit országa védelmének érdekében megtudhattam. Felséged, ebben a veszedelmes időben megfeledkezve rólam, mégis teljesen elhagyott, talán olyanoknak a tanácsára, akik azt mondták, hogy a császár vissza akar fordulni, és nem mer átkelni a Száván. Annak ellenére, hogy tegnapelőtt igaz kém jött vissza, s a mai napon, mint ahogy azelőtt is naponta, felséged hű szolgái visszajöttek a Száva gázlójától, ahol a híd készült, és elmondták, hogy amint fel tudták becsülni, már több mint háromezer sátrat vertek fel a Száva innenső partján a Szerémségben. A törökök hadinépe pedig Sárospatakával szemben van, Ecseg és Zemlin városa hosszában; a másik oldalon pedig, azt mondják, a széles síkság és az erdők tele vannak felütött sátrakkal, s ha akad valaki felséged hívei közt, aki emlékszik erre a helyre meg Bali bég házára, melyet a városon kívül épített, hát azt mondják, hogy a janicsároknak annyi nagy és kicsi sátra áll ott a nagy darab földön szerte-széjjel, hogy nemrég megszámlálhatatlan tömegű juhnak nézték azok, akik távolról megpillantották. Mindamellett magának a császárnak az ágyúit még nem szállították át, hanem most kelnek át velük a Morava folyón. Mármost ítélje meg felséged maga, mi lehet ennek az országnak a segítségére, és vajon sajátjának gondolja-e ezt az országot; a császár ugyanis elég buzgón törekszik érte. A Vracsar nevű helyen üttetett tábort, várva ágyúit és Bajrám napját, amit jövő hétfőre kell engedélyeznie, és Istennek áldozatot bemutattatnia ökrökből, tevékből és juhokból; hadserege fővezérletének meghagyta, hogy ott legyen ezen az áldozaton.
Felséged azt írta levele végén, hogy a gázlókat úgy őriztessem, hogy az ellenség ne kelhessen át a Száván ezekre a részekre. Ez mindenki véleménye szerint valóban így is lehetett volna, ha azok az urak, akiket felséged ideküldött, nem rákháton haladtak volna ide lejövet, és ha szent felséged vissza nem hívta volna őket más helyekre. Felséged meghagyta ugyanis a pécsi püspök úrnak, hogy legalább Eszéknél csatlakozzon a nádor úrhoz. A Csongrád megyeieket pedig és a bodrogiakat is, akik azelőtt szintén az én joghatóságom alá tartoztak, felséged jobbágyaik ötödrészével együtt elszólította innen; egyeseket magához, másokat máshova rendelt. Jelenleg pedig itt, a Szerémségben, a török császár hadinépén és felséged e néhány szegény fizetett szolgáján kívül senki sincs. Így hát arra kényszerülünk, hogy nemcsak a Száván, hanem még a Dunán is kénytelen-kelletlen átengedjük az ellenséget. Nincs ugyanis kivel ellenállnom. Felséged ezen- kívül megparancsolta nekem, hogy maradjak kívül ezen a váron. Felséged jelölje tehát ki nekem a helyet, hogy e kevéske emberrel kihez csatlakozzam az urak közül. Felséged gyalogosainak is, akik a várban vannak, lejár a hónapjuk; egyben nagyon félek is attól, hogy valamennyien elszöknek, és üresen hagyják ezt a várat. Mert Isten a tanúm, hogy nekem nincs mit adnom nekik. Az egyházak ezüst felszerelési tárgyait pedig ne adja nekem felséged, mert nem merem elfogadni őket; a lelkiismeretem miatt sem, és azért sem, mert nekem ebben a dologban semmit sem használnának, hiszen itt nincsenek pénzverők, sem olyan emberek, akiknek elzálogosíthatnám őket.
Felséged kevés számú naszádosa is már napok óta állandóan a naszádokon van, de nincs mit enniük, és ha felséged egy héten belül nem látja el őket pénzzel, biztos, hogy valamennyien elszöknek; hiszen nem bírják már az éhezést. Ha ez bekövetkezik, a törökök hajóhada minden akadály nélkül, szabadon jöhet majd fel. Mert amit őfelsége a minap általam küldött nekik, azt kénytelenek voltak azonnal kifizetni az adósságaikra. Hiszen tudja felséged, hogy még régi szolgálataik sincsenek kifizetve. És most nem tudnak várni, mint máskor. Máskor ugyanis részenként elbocsátottuk őket munkára, aratni vagy kapálni, és megkeresték vele maguknak az élelmet, most azonban nem tudnak kiállni, mert állandóan a fedélzeten kell tartózkodniuk, sőt még ha valamivel szabadabbak lennének is, a Szerémségben most senki sem kapáltat. Már idegeneket helyeztek be a szőlőbe pásztorkodni. Ha tehát felséged nem küld pénzt nekik hat vagy hét napon belül, biztosan elszökik valamennyi.
A rácság is elment innen a kikötőből a Maros túlsó oldalára, mert felséged nem gondoskodott róluk, amikor írtam; pedig ha felséged idejében méltóztatott volna ide leküldeni a hadat, vagy húszezer embert tarthattunk volna itt a parasztokb61 ingyen a kikötőben; de amikor már nem volt miben reménykedniük, mind elmentek.
Nincs kihez könyörögnöm, nincs kit kérlelnem, hogy idejöjjön, mert felséged az egész országot Tolnára és Eszékre hívta. Átmehettek volna ettől a gázlótól is Eszékre, s itt is megvédhették volna ágyúkkal a gázlót, sőt felszabadíthatták vagy legalább megsegíthették volna a várakat is. De itt nincs más fegyverforgató, csak az esztergomi úr száz huszárja, ugyanennek a tisztelendő esztergomi úrnak száz lovasa és a pécsi úr nyolcvanhét lovasa. Kívülük csak a szekszárdi apát van itt ötven fegyveresével és ötven más emberével. Továbbá Ráskay úr és Török Bálint. A Török Bálintéi is, éheznek, akárcsak az enyéim vagy a naszádosok, ha szent felséged nem gondoskodik róluk. Pedig a többieknek is van annyiuk, mint Török Bálint úrnak, még sincsenek felséged ellátmánya nélkül.
Szent felséged már jól elgondolkozhatott az országának minden részéből való kémeken, akik az igazat mondták. Én úgy értesültem, hogy a császár nem égettet föl semmit, nem ejteti foglyul a parasztokat, és mindenütt háborítatlanul halad előre szent felséged országában.
Most háromezer kocsit rendelt az ágyúk, a fa és deszka számára, melyet a hidakhoz és a falakhoz már korábban elkészíttetett itt és a Duna hosszában.
Továbbá elszállíttatott minden ehhez értő közeli lakost, és mindegyiküknek van kapája és fejszéje. Értesültem róla, hogy egyelőre nem vonja össze a hajóhadát, míg ezt a várat, ahogy ígérte, be nem veszi; nagyon lekicsinyellte, reggelire való falatnak mondta. Ha felséged akarná, én remélem az Úristenben, hogy mind az ebédjét, mind a vacsoráját meg- eheti a tövében. De ha felséged nem gondoskodik, meglehet, hogy valóban csak reggeli lesz a számára. Befejezésül a magasságos Isten őrizze meg felségedet kívánságai szerint. Várad várából, 1526. Sarlós Boldogasszony ünnepét követő csütörtökön.
Legkegyelmesebb uraságodnak hűséges káplánja
a kalocsai
Pétervárad, 1526. július 5.
Székely Bertalan Mohács című vázlatfestménye
szerkesztőségét!
