Miért nem szeretjük Amerikát?
2003. február 11. 10:39 Magyarics Tamás
A II. világháborút követő rendezés még a korábbiaknál is jobban aláásta az Egyesült Államok presztízsét Magyarországon.
Az Egyesült Államok és az amerikai politikai intézmények a XIX. században - kiváltképpen a reformkorban - szinte egyedülálló elismertségnek örvendtek Magyarországon. Amerika népszerűsége azonban az I. világháborút követően - a jelek szerint - jóvátehetetlen csorbát szenvedett. Trianont a magyar közvélemény nagy része - inkább jogtalanul, mint jogosan - Woodrow Wilson elnök nyakába varrta. A II. világháborút követő rendezés még a korábbiaknál is jobban aláásta az Egyesült Államok presztízsét Magyarországon. A többnyire érzelmi alapon történő politizálás és véleményalkotás Franklin Delano Rooseveltet tette elsősorban felelőssé azért, mert Magyarország szovjet megszállás alá került. A Jalta nevével fémjelzett mítosz szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a politikai, katonai és stratégiai realitásokat. Az amerikai külpolitikát, mint minden állam külpolitikáját, elsősorban az érdekek érvényesítésére való törekvés jellemzi. Magyarország nem tartozik az elsődleges amerikai érdekeket hordozó területek közé. Tehát senki sem kívánhatja meg, hogy Amerika sokadrangú érdekekért a saját nemzetbiztonságát kockáztassa. Azaz, a második világháború után vagy 1956-ban konfrontációt a Szovjetunióval, amely katonailag egyenrangú nagyhatalom volt Amerikával. 1956 kapcsán még egy olyan mítoszról kell szót ejteni, amely nagymértékben hozzájárul(t) a magyarországi Amerika-ellenességhez. Az Eisenhower-adminisztráció s különösen John Foster Dulles külügyminiszter nyilvánosan síkraszállt a `rab nemzetek felszabadítása` mellett, ám sokan nem hallották a mondat második felét: mindezt kizárólag `békés eszközökkel`.
szerkesztőségét!
