V. István 1270-1272 között uralkodott, de már apja életében jelét adta hatalmi ambícióinak. IV. Béla több ízben is fontos feladatokkal bízta meg. Feleséget is az apa választott, amikor a kun származású Erzsébettel kötötte össze gyermeke életét. Ezzel a lépéssel a kun vezetőréteget akarta maga és politikája mellé állítani. IV. Béla fiára bízta a stájer területek irányítását, itt azonban végül kudarcot szenvedett. Az apa-fiú viszony a hatvanas években romlott meg véglegesen. István uralkodni szeretett volna, ezért különböző területeket akart kisajítátani. Így került uralma alá a Dunától keletre eső országrész. Több ízben fegyveresen is szembe kerültek egymással. Eltérő külpolitikai elképzeléseik voltak. Ennek megfelelően IV. Béla a cseh, míg István a nápolyi irányt helyezte előtérbe. Ez utóbbi kapcsolat fontos állomása volt az az 1269-es házassági szerződés, amelynek értelmében István és I. Károly nápolyi király gyermekei frigyre léptek. (Anjou Károly és Magyarországi Mária házasságából származott Martell Károly, I. Károly a későbbi magyar király apja.) IV. Béla halála után a fiatal V. Istvánnak számos nehézséggel kellett szembenéznie. II. Ottokár cseh király hadai az országra támadtak, és csak hosszas küzdelem után sikerült őket a Kárpát-medencéből kiszorítani. A belpolitikai helyzet is feszültté vált, a megerősödött nagy nemesi családok részt kívántak a hatalomból. Az uralkodó összeroppant a terhek alatt és Csepel szigetén meghalt. A Nyulak szigeti domonkos kolostorban temették el.