Haza, haladás, rombolás, tánc

2003. május 5. 06:07

1703 - I. Lipót konskripciója

labanc császár

300 évvel ezelőtt ezen a napon rendelte el I. Lipót a földek, polgárok, jobbágyok és nemesek összeírását Magyarország területén.

A magyar történelemben kevés király tevékenységét kísérte már életében annyi ellenszenv, mint I. Lipótét, akinek neve a magyar történelmi tudatban is a legellenszenvesebb történelmi figurák között rögzült. Hogyan alakult ki ez a kép ?

Lipót politikai bűnlajstroma tekintélyes:

Az 1664. augusztus 1-ei hatalmas győzelemmel végződött szentgotthárdi csatát követően még a csata alatt is a török táborban tartózkodó követével olyan szégyenteljes békét kötött Vasváron, melyel a török minden korábbi hódítását, még az ugyanebben a hadjáratban elvesztett Nagyváradot és Érsekújvárt is az oszmánok kezén hagyta – mintha nem is győztes, hanem vesztes csata után írták volna alá a békeszerződést, s így újabb évtizedekre megnyújtotta a török uralmat Magyarországon. Ami érthetetlen volt a magyar rendek, de sok osztrák generális számára is, csupán logikus lépésként értelmezhető a spanyol örökösödési háború kirobbanására számító a bécsi udvar részéről.

A Wesselényi-összeesküvést követő megtorlás során, 1671. április 30-án Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és Nádasdy Tamás grófokat, az ország legelőkelőbb főurait lefejeztette.

A papnak nevelt fanatikusan katolikus uralkodó ellenreformációs politikájával kísérletet tett országa egységes katolikus állammá formálására, a protestáns templomokat ágyúkkal és lovaskatonákkal foglalta el, a protestáns prédikátorokat gályarabságra küldte.

A leggyűlöltebb talán Habsburggá mégis a Rákóczi-szabadságharc „labanc császáraként” vált.

Lecsüngő alsó ajkai, eltorzult vonásai, gúnyrajzoknak tűnő dicsőítő festményei, gőgősnek tűnő magatartása sem a kedvező kép kalakulását erősítették.

Pedig éppen Lipót uralkodása alatt következett be az, amit másfél száz éven keresztül remélt a magyar politikai osztály: a török kiűzése. Az 1697 szeptemberében elszenvedett megsemmisítő zentai vereségét követően a porta 1699 januárjában aláírta a karlócai békét, s lemondott a magyar vilajetekről. A Habsburg Birodalom a töröktől visszanyert területekkel jelentősen megnagyobbodott, miközben súlypontja keletre tolódott: Bécs, amely sokáig a határ közelében fekvő, veszélyeztetett város volt, mostantól barokk főváros egy nagy birodalom közepén.

Ugyanazok a nemesek, akik korábban fegyverrel fordultak szembe vele, Buda felszabadítása után lemondtak a szabad királyválasztás jogáról, Lipót törökellenes sikereit látva elfogadták a Habsburgok örökös királyságát.

előző oldal következő oldal 2 / 5

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?