Hogyan emlékezzenek a múzeumok a történelmi évfordulókra?

2014. február 24. 15:01

Mivel a szám vezető témája a bármilyen okból hátrányos helyzetű embereknek az esélyegyenlőség jegyében nyújtható legkülönfélébb múzeumi segítségek feltérképezése, ezért a MúzeumCafé címlapja ezúttal kivételesen részben dombornyomással készült: a hátsó borító jellegzetes, minden szám hátlapján megjelenő mintája készült ilyen technikai eljárással, hogy a látássérültek is megismerhessék a lap dizájnjának egyik legjellemzőbb arculati elemét.

A lapot kinyitva a szokásos bevezető színes hírösszefoglaló, kiállítás-, weboldal- és könyvajánló után a Múzeumguide rovatban ezúttal az olvasó a hazai múzeumoknak, illetve múzeumi dolgozóknak adható állami és egyéb elismeréseket számba vevő összeállítással találkozik, valamint annak elemzésével, hogy ezek milyen súllyal, fontossággal vannak jelen a hazai kiállítási intézmények életében. A Disputában a szerkesztőség ezúttal arra keresi a választ, hogy vajon melyik hazai múzeumoknak milyen kiállításokkal illene méltóképpen megemlékezniük az idei év nagy történelmi évfordulóiról, mindenekelőtt az első világháború kitörésének századik és a magyarországi Holokauszt hetvenedik évfordulójáról: Gedai István régész, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, valamint Peremiczky Szilvia, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója mondja el ezzel kapcsolatban a véleményét.

A Műhelyben elsőként Móré Miklós, a Szépművészeti Múzeum volt főrestaurátora mesél négy olyan korábbi munkájáról, amelyekben a művek helyreállítása fontos lépés volt azok lehetséges azonosításában; ezt követően egy 3D-s virtuális kiállítás-bemutató programot mutatnak be létrehozói; ezután ellátogathatunk a felvidéki Galántára, ahol civil szerveződés nyomán indulhat meg az egykori Esterházy-kastély megújulása; végül megismerkedhetünk egy német alaposságú múzeumi kölcsönszerződéssel, ahol még azt is fel kell tüntetni, hogy milyen messzire van az adott kiállítási helytől a legközelebbi tűzoltóság.

A Posztamensre ezúttal a múzeumi esélyegyenlőség kérdése került, vagyis hogy mit tehetnek a kiállítási intézmények, hogy a hozzájuk betérő hátrányos helyzetű látogatók – mozgássérültek, vakok vagy gyengén látók, siketek, értelmi fogyatékosok – lehetőség szerint az ép látogatókkal azonos, vagy legalábbis azt a lehető legjobban megközelítő élményt kaphassanak. A Múzeumnegyedben először a Magyar Nemzeti Galéria új állandó, Lépésváltás című jelenkori kiállítást ismerhetik meg az olvasók P. Szücs Julianna kritikus „tárlatvezetésével”; innen az új győri „múzeumnegyedbe”, azaz a Püspökvárban létrehozott egységes kiállítási intézményhálózatba; és onnan végül Zebegénybe, Szőnyi István nemrégiben felújított egykori otthonába, mai emlékházába vezet az út.

A Múzeumőr rovat első interjújában a bécsi Leopold Múzeum irányítói szólalnak meg; ezt követően Láng József irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának egykori vezetője mesél szakmai emlékeiről; Fisli Éva kurátor a Magyar Nemzeti Múzeum tavalyi Capa-kiállításának kulisszatitkait és a kiállításhoz általa tervezett drámapedagógiai programját osztja meg az olvasókkal; végül Csapláros Andrea, a szombathelyi összevont múzeumok új közös vezetője beszél sokrétű feladataikról és lehetőségeikről. A lapot szokás szerint minden anyagának angol nyelvű összefoglalói zárják.

A többszörös hazai és nemzetközi dizájn-díjas MúzeumCafé megvásárolható a Relay és az Inmedio nagyobb hírlapüzleteiben, az Alexandra könyvesbolt-hálózatban és a jelentősebb fővárosi és szentendrei múzeumok shopjaiban.