Mit olvastak a diktátorok?
2014. január 16. 08:57
Csak nemrégiben derült ki, hogy Augusto Pinochet néhai chilei diktátor titokban hatalmas, több mint 50 ezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. A művek többségét a 2006-ban elhunyt véreskezű tábornok a Santiago belvárosában lévő régi könyvesboltokban, államköltségen szerezte be, s olyan értékes darabok vannak közte, mint például Alonso de Ovalle jezsuita történetírónak a 17. században a chilei királyság történetéről írott műve. Pinochet megszállottan gyűjtötte a könyveket, de szinte kizárt, hogy valamennyit olvasta volna, mivel több olyan ládát is találtak, amelynek a könyveit még ki sem nyitották. A jelek szerint a chilei despotát nem érdekelték a versek vagy a regények, ugyanakkor falta a chilei történelemről szóló műveket. Miről mesélnek a diktátorok könyvespolcai?
Hitler: Shakespeare
Hitler rajongott az angol drámaíróért, a 16 ezer darabos magánkönyvtárában egy tízkötetes, bőrkötésű, horogkereszttel és a monogramjával díszített Shakespeare-válogatás is helyet kapott. A náci vezetőt teljesen áthatotta a Hamlet szelleme, kedvenc frázisa a "Lenni vagy nem lenni", illetve az "Egy Hecubáért! Mi néki Hecuba, s ő Hecubának" volt, az egyik 1926-os keltezésű vázlatfüzetében pedig még színpadot is rajzolt a nyitó jelenethez. "Találkozunk Philippinél" - állítólag többször is így fenyegette meg riválisait. Hitler egyébként a Robinson Crusoe-t, a Gulliver utazásait és a Don Quijote-t tartotta a világirodalom legnagyobb alkotásainak.