25 éve halt meg Hirohito

2014. január 7. 10:20 MTI

A világ legrégebben uralkodó dinasztiájának tagjaként, Micsi herceg néven jött a világra 1901. április 29-én, Josihito koronaherceg (a későbbi Taiso császár) és Szadako koronahercegnő elsőszülött fiaként. Hároméves korától nevelőkre bízták, 1908-tól a Gakusúin Főnemesi Iskolában, majd 1914-től egy speciális intézményben taníttatták. Hivatalosan 1916. november 2-án, apja trónra lépése után lett koronaherceg. 1921 elején első japán trónörökösként hagyta el a felkelő nap országát, hogy féléves európai tanulmányutat tegyen. Hazatérése után, 1921. november 29-én régensként átvette a hivatali ügyek irányítását elmezavarban szenvedő apja helyett. 1924-ben feleségül vette távoli unokatestvérét, Nagako Kuni hercegnőt, akivel öt lányuk és két fiuk született, ötödik gyermekük, egyben elsőszülött fiuk, Akihito császár 1989 óta ül a Krizantém trónon.

Taisó császár halála után, 1926. december 25-én Hirohito néven lépett a Krizantém trónra, Japán történetének 124. uralkodójaként. Az 1928. november 10-én megkoronázott fiatal császár uralkodásának első időszaka a háborúskodásról szólt: a japán hadsereg az 1910-ben annektált Koreai-félszigeten építette ki állásait, 1932-ben megszállta Mandzsúriát, 1937-ben háborúba kezdett Kína ellen, majd 1941. december 7-én Pearl Harbornál hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat. A történészek ma is megosztottak Hirohito szerepét illetően abban a kérdésben, hogy a győztes első világháború után megerősödött, politikai vétójoggal felruházott hadseregre mekkora befolyást gyakorolhatott a napi politikától hagyományosan távol tartott császár.

Hirohito uralkodásában és Japán történelmében a második világháborús vereség jelentett döntő fordulatot. Japán 1945. augusztus 14-én, a Hirosimára és Nagaszakira mért amerikai atomcsapást követően kapitulált, másnap a császár a rádióban szólította fel népét a megadásra - sok alattvalója ekkor hallotta először uralkodója hangját.

A győztes szövetséges hatalmak - bár mérlegelték ezt - végül nem vonták felelősségre Hirohitót, mert elmozdítása után szinte megoldhatatlan lett volna a megszállók számára a rend biztosítása. A császárnak azonban így is nagy árat kellett fizetnie: a világ egyik leggazdagabb emberének tartott uralkodó vagyona nagy részét - többek között a császári palotát és az azt övező területet - át kellett adnia az államnak, majd 1946. január 1-jei újévi rádióbeszédében deklarálta, hogy nem isteni származású, hanem ugyanolyan emberi lény, mint bármelyik japán. Az amerikaiak által megalkotott és a japán parlament által elfogadott új alkotmány az állam és a nép egységének szimbólumaként határozta meg a szerepét.

Hirohito az alkotmány által kijelölt jelképes szerepnek megfelelően építette ki kapcsolatát népével. Korábbi vágyát megvalósítva közös palotába költözött gyermekeivel, az addig a halandóktól szigorúan elzárt uralkodó egyre többet mutatkozott a nyilvánosság előtt, öreg Rolls-Royce-ával kikocsizott alattvalói közé, akiknek tiszteletét a korábban istenként tisztelt tennó (ez a japán császárok hagyományos címe) emberként is kivívta. A császár nyitotta meg az 1964-es tokiói olimpián, és számos alkalommal képviselte Japánt a nagyvilágban is, a japán uralkodók közül elsőként vizitált külföldön: 1971-ben Európába látogatott, négy évvel később az Egyesült Államokat is felkereste. Hirohito uralkodásának utolsó évtizedeire megerősítette az alkotmányos monarchiát, Japán demokratikus és rohamosan fejlődő országgá, az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált. (Ez utóbbi pozícióját 2011-ig tartotta.)

Az idős császárnál 1987 végén rákot diagnosztizáltak, s 15 hónappal később, 1989. január 7-én halt meg Tokióban, halálával ért véget az isteni eredetűként született japán uralkodók sora. Külföldi méltóságok az ő temetésén kísérhették el először utolsó útjára a japán uralkodót. Hirohito a japán császárság 2600 éves történetében a leghosszabb ideig ült a Krizantém trónon, a nevével fémjelzett Sóva (a felvilágosodás és béke korszaka) 62 évig és 13 napig tartott.