Evezőlapátokat kaptak Cook matrózai a maoriktól

2013. június 3. 14:27

Eleinte vonakodtak megközelíteni a hajót, de ahogyan a hajó orvosa, William Monkhouse naplójában leírta, végül rávették magukat a kalandra, s néhány perccel később már vadul cserélgették evezőlapátjaikat a matrózok ruháira. Olyan kevés evező maradt náluk, hogy alig tudtak visszajutni a partra. A szépen kifaragott és díszített lapátok ma a Cambridge-i Régészeti Múzeumban találhatók, ahol egy kutatás most azt igyekszik kideríteni, milyen hatással lehetett az első európai ember látványa a világ „sarkában” lévő sziget polinéz lakóira.

Az európaiak írásbeli bizonyítékai helyett a kutatók a vizsgálat központjába a maori cseretárgyakat helyezték. A csendes-óceáni nép tekintetében ugyanis gyakran csak ezek a tárgyak (lapátok, edények, tollas sisakok, köpönyeg szőttesek, orrsípok, kagylótülkök) jelentik az egyetlen bizonyítékot az évszázadokkal ezelőtti, más kultúrákkal való kapcsolattartásra.

A HMS Endeavour

„A leletek segítenek bennünket abban, hogy megfejtsük, mit is akartak elérni a cserében részt vevő népek” – magyarázta Julie Adams brit kutató. „A találkozások jellegét is segíthetnek meghatározni ezek a tárgyak, valamint a társadalmi gyakorlat, az eszmék és a hiedelmek változásaira is fény derülhet mind az európai, mind az új-zélandiak esetében. Ezek a leletek kulcsfontosságú források lehetnek a szociokulturális változások kibontakozásában” – tette hozzá.

1765 és 1840 között több mint 650 utat számláltak Európából és Amerikából a szigetre, az innen származó ajándékok azóta már szétszóródtak a nagyvilágban. A kutatócsapat negyven utat emelt ki – amelyek között Cook (1768-80), Malaspina (1789-94), d’Entrecasteaux (1791-1793) és d’Urville (1822-40) utazása is megtalálható –, és az általuk a múzeumokba kerülő több mint ezer tárgy elemzését tűzte ki célul.

A nagy polinéz navigátor után KIWA-nak elnevezett, az intézmények, tudósok és a polinéz közösségek közötti együttműködés lehetővé teszi, hogy az egyébként nehezen hozzáférhető anyagok között új kapcsolatot mutassanak ki. Ilyen, az első találkozásra utaló tárgyak például a maori falapátok, a tengeri térképek, a hajónapló bejegyzései és a matrózok személyes naplói; a kutatók szerint igen hasznos forrás a ma élő maorikkal való beszélgetés is, akiknek ősei szerezték meg a Cook-legénység öltözékét és egyéb tárgyait – ezek ma jó eséllyel a padláson porosodnak.

„A lapátok egy része az ún. waka taua nevű nagy kenu meghajtására szolgált, amely a vezérük által megszemélyesített csoport lelki energiáit volt hivatott megtestesíteni” – magyarázta Adams. „Egyes evezők valószínűleg Tupaiának szánt ajándékok lehettek, aki egy tahiti navigátor, pap és tolmács volt egy személyben, s Cook embereit kalauzolta a térségben” – tette hozzá. Tupaia tífuszban halt meg Batáviában, a mai Indonéziában, javait pedig elküldték Nagy-Britanniába, s végül a cambridge-i Trinity College-ban, Cook egyik legnagyobb támogatójánál kötöttek ki.

Maori kagylótülök

A Nicholas Thomas professzor vezette, az Economic and Social Research Council által támogatott projekt célja, hogy a különböző szigetcsoportok között feltérképezzék az ismeretlen népekkel való találkozás okozta kulturális változások mintáit. A kutatók szerint a következtetéseket és a találkozások közvetlen hatásait a gyarmati rendszer utáni idők kapcsolatrendszerében, azaz ma is fel lehetne használni.

A csapat tagjai ellátogattak Új-Zélandra is, hogy kikérjék a Ngai Tamanuhiri törzs véleményét: a közösség ősei lehettek valószínűleg azok a bátor felfedezők, akik legyőzve félelmüket, meg merték közelíteni 1769-ben az Endeavourt. Az evezők ugyanakkor nem csupán a kapcsolatrendszer miatt fontosak, ugyanis ezek a motívumok a legkorábbi emlékei a kowhaiwhai festészetnek, s nagyban hozzájárulhatnak a maori művészet felélesztéséhez.