II. Géza magyar király és Eufrozina orosz hercegnő házasságából született 1147-ben. Keresztapja VII. Lajos francia király volt, aki éppen születése idején haladt át kereszteseivel Magyarországon. 1162-ben lépett trónra, ugyanebben az évben koronázták meg. Megszakításokkal tíz évig uralkodott. Uralmát a Mánuel bizánci császár elleni harc töltötte ki, aki állandóan ellenfeleit támogatta III. Istvánnal szemben. 1167-ben nagy vereséget szenvedett Bizánctól, így Dalmácia, Bosznia és Szerémség a császár kezén maradt. 1169-ben elismerte az egyház igényeit, lemondott egyes jogairól a klérus javára. III. Istvánt tekinthetjük az első várospártoló királyunknak, ugyanis az ő uralkodása alatt kaptak kiváltságot Székesfehérvár idegen polgárai, valamint befogadta az országba az 1162-ben földig rombolt Milánóból elmenekült polgárokat. Uralkodása alatt a politikai döntések meghozatalában Eufrozina anyakirályné és Lukács esztergomi érsek befolyása érvényesült. Esztergomban temették el. A trónon öccse, III. Béla követte.