Kossuth hangja
2012. szeptember 19. 16:45
A felvétel hosszú története
Mindazonáltal Felner és Barna mindent megtettek az egyébként magántulajdonukban maradt felvétel szélesebb körű nyilvánossága érdekében. Már október 3-án bemutatták a felvételt a sajtó képviselőinek Budapesten az Írók és Művészek Köre helyiségében. Aradon október 5. és 8. között az Andrássy út 15. számú ház első emeletén (a volt Kereskedelmi Bank helyiségében) lehetett meghallgatni a beszédet, a belépődíjakból származó bevételt a tokaji tűzkárosultak és a 48-as veterán honvédek megsegítésére fordították (Arad és Vidéke, 1890. október 5.). A hónap közepéig még Aradon, a szabadságharc tiszteletére rendezett emlékkiállításon volt látható és hallható a fonográf (ahol egy időre bírói zár alá került a tulajdonos hiteltartozása miatt), majd október 17-dikétől ismét Budapesten, a Vigadó egyik termében mutatták be az érdeklődőknek (Pesti Hírlap, október 16. és 17.). Ezt követően Kossuth hangját országjáró diadalútra vitték. Még évekkel később, Kossuth halála után is megszólalt az ország különböző pontjain, így például 1894-ben Győrött, 1895-ben a Viharsarokban. S ha hihetünk Móricz Zsigmond visszaemlékezésének (Nyugat, 1930. 10. sz.), a millenium évében a sárospataki vásáron is meg lehetett hallgatni.
A mintegy hat-hét perc hosszúságú beszéd eredetileg három fonográfhengert töltött meg. Mivel a rendkívül sérülékeny, átlagosan 30–40 lejátszásra „hitelesített” viaszhengereket többszázszor is leforgatták, erősen megrongálódtak, ráadásul a három hengerből egy 1919-ben el is veszett. A fennmaradt kettőből az egyik törött, a másik repedt állapotban került be 1932 végén, 1933 elején a Magyar Nemzeti Múzeumba Felner Károly ajándékaként, a Pesti Hírlap szerkesztősége közvetítésével, egyéb Kossuth-ereklyékkel együtt. (Így például az adomány részét képezte a felvétel eredetiségét igazoló, Kossuth által írt tanúsítvány és a beszéd kézirata is.) Miután Lajtha László zeneszerző-népzenekutató átírási kísérlete az 1930-as években eredménytelennek bizonyult, becses nemzeti ereklyénket hosszú ideig a teljes pusztulás fenyegette.
Az 1960-as évek végén a Széchényi Könyvtár Zeneműtárának akkori vezetője, dr. Kecskeméti István kezdeményezte a történelmi hangfelvétel megmentését. Kérésére Sztanó Pál, az MTA Zenetudományi Intézetének hangmérnök-munkatársa magnetofonszalagra vette és egyedi, kemény lemezre is rögzítette a beszéd befejező részét, amennyi a hangfelvételből megmenthető volt. Újházy László hangmérnök további restaurációja a beszéd érthetőségét nagyban javította. Kettőjük munkájának eredményeképpen adták ki 1977-ben a „Kossuth hangja” kislemezt Hegyi-Füstös István gondozásában, akinek köszönhetően a beszéd részlete 1974. augusztus 17-én már a Magyar Rádióban is elhangzott. Végül Kossuth halálának centenáriumán, „A Kossuth-emigráció fényképeskönyve” című kiadvány mellékleteként CD-n is megjelent a véglegesnek tekinthető rekonstrukció.
Mivel a felvétel restaurálása során elsősorban Kossuth hangja eredeti hangszínének, karakterének megtartására törekedtek az érthetőség rovására, még a „tisztított” felvétel is nehezen érthető az erős háttérzaj miatt. Célszerű az írott szöveggel együtt követni a beszédet, ahogyan azt már a kortársak is tették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
