A II. ökumenikus zsinaton a püspökök szentesítették az I. Theodosius császár által 380 februárjában hozott rendeletet, amely valamennyi római alattvalót felszólít a keresztény Szentháromság elfogadására, a 325-ben megtartott nicaeai zsinatnak megfelelően. A császár ezzel a rendelettel megkísérli a Római Birodalom válságos időszakában a nép vallásos egységét megteremteni. A Szentháromság-tant - aminek lényege az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége - ezzel valamennyi keresztény érvényes hitvallásává és államilag támogatott vallássá emelték. Az ettől eltérő keresztény csoportoktól - például az áriánusoktól - és a pogány vallásoktól megvontak minden állami támogatást. A császári rendelet és a konstantinápolyi zsinat általi megerősítése nemcsak a római állampolgárokra, hanem a szövetségesként letelepült germán törzsekre is érvényes (382. II. 3.). A nyugati gótok ennek ellenére kitartanak ariánus hitük mellett, amely Isten és Krisztus egységét elutasítja, és Jézusban nem a Megváltót, hanem a példamutató embert látja. A vallási rendelettel a pogány vallásokat nem tiltják be, gyakorlásukat azonban korlátozzák.