Miután a déli államok egységei tűz alá veszik a dél-karolinai Fort Sumterben állomásozó szövetséges csapatokat, megkezdődik az Egyesült Államok – „elszakadást célzó” – polgárháborúja, amelyben az északiak és a déliek harcolnak egymással. Az északi és a déli államok közti feszültségek az iparosodott Észak és a feudális-agrár Dél ellentéteiből, valamint a rabszolgakérdésben való különböző álláspontjukból fakadnak. A társadalom szerkezete és a gazdaság Délen a néger rabszolgák munkaerején alapszik, akikkel az óriási gyapot- és dohányföldeket műveltetik meg. Északnak ezzel szemben szabad munkaerőre van szüksége az iparban. Ehhez járul hozzá, hogy az utóbbi évtizedekben a rabszolgákkal szembeni embertelen bánásmód óriási felháborodást vált ki. Az addigi megállapodások – a szabad és a rabszolgatartó államok közti egyensúly fenntartása, a rabszolgatartás betiltása a 36°30´ szélességi foktól északra – nem hidalták át az Észak és Dél közti ellentéteket. A republikánus Abraham Lincoln elnökké választása után, 1860. november 9-én Dél-Karolina kilépett az unióból, mivel a republikánusok a rabszolgaság teljes megszüntetése mellett foglaltak állást. A következő hat héten belül Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana és Texas államok is csatlakoztak a kivonulókhoz. 1861. február 8-án az elszakadt déli, ún. konföderált államok ideiglenes kormányt alakítanak, február 9-én Jefferson Davis személyében saját elnököt választanak, és saját alkotmányt dolgoznak ki, amelyben a rabszolgatartást legális intézménynek ismerik el. A hadműveletek megkezdése után Virginia, Arkansas, Tenessee és Észak-Karolina is átáll a konföderált államokhoz. (1862. IV. 26.; 1863. VII. 1-3.; 1865. IV. 9.).