Jean de La Fontaine francia meseíró 73 éves korában hal meg Párizsban. La Fontaine a tanmesék - fabulák - megújítójaként szerzett hírnevet. 240 meséjében, melyeket 12 könyvben adott ki, állatok és növények állnak, mint cselekvő hősök a középpontban, és eszközül szolgálnak arra, hogy kifejezzék, La Fontaine bírálatát koráról és kortársairól. Példaképeit az ókori irodalomban, Phaedrus és Aiszoposz műveiben lelte meg; meséinek cselekvő lényei azonban nem erkölcsi erények vagy bűnök szimbólumai, hanem a valóság teremtményei. A mesék morális tanulsága, hogy a bűnök, mint például a hiúság, irigység stb., azért megvetendők, mert zavarják a harmonikus és ésszerű életet, nem pedig azért, mert eleve megvetésre méltók. La Fontaine teológiát és jogot hallgatott Reimsben, majd ezután Chateau-Thierryben volt erdész. 1658-ban ment Párizsba, ahol Jean Racine, Moličre és Nicolas Boileau barátja lett. 1684-től az Académie Française tagja.