Szembenézés Eichmann-nal Berlinben

2011. április 12. 10:56 MTI

A náci múlttal való szembesülés, a múltfeldolgozás elengedhetetlen fontosságát hangsúlyozta az Eichmann-kiállítás kapcsán az MTI-nek adott interjújában Kay-Uwe Damaros, a központ sajtóért felelős igazgatója. Damaros arra emlékeztetett, hogy az Eichmann per annak idején a maga nemében történelmi volt. Az ugyanis alapvetően megváltoztatta a nemzetközi és ezen belül a német közvélemény szembenézését a holokauszttal.

A német televízió akkoriban naponta sugárzott különjelentéseket az Izraelben zajló bírósági tárgyalásról. A különböző német és külföldi médiumok tudósításai a háború befejeződése után első alkalommal "konfrontálták" a különböző televíziók nézőit, a rádióhallgatókat és az újságok olvasóit a túlélőkkel, a nácik által elkövetett szörnyű bűncselekmények közvetlen tanúival. A tanúk beszámolói - amelyek a szeptemberig nyitva tartó kiállításon különféle formákban kerülnek bemutatásra - ma sem veszítettek jelentőségükből.

A végül halálra ítélt Eichmann bírósági tárgyalását bemutató kiállítást több intézmény szervezte, köztük A terror topográfiája Alapítvány, valamint A meggyilkolt európai zsidók emlékműve Alapítvány. Ezzel összefüggésben az igazgató a legfőbb célnak azt nevezte, hogy 50 esztendővel a per kezdete után még egyszer felidézzék az akkor történteket. A kiállítás - mint hangsúlyozta - a történelmet dokumentálja. A háború utáni történelemben 1961-ben kezdődött a "tanúk korszaka". Akárcsak annak idején, a látogatók - igaz, már közvetett formában - a tettesekkel és az áldozatokkal szembesülhetnek - jelentette ki.

A terror topográfiája központ, valamint a meggyilkolt európai zsidók holokauszt-emlékművéért felelős alapítvány kötelességének tekinti a történelem dokumentálását és az áldozatokra való emlékezést. A központ - fogalmazott Kay-Uwe Damaros - ugyanakkor intenzíven foglalkozik a tettesekkel. Ezt példázza egyébként, hogy a centrum a Gestapo és az SS vezérkarának korábbi székhelyén nyílt meg, és állandó kiállításként e hírhedt szervezetek bűncselekményeit - pincéit és föld alatti börtöncelláit - mutatja be. A holokauszt-emlékmű ezzel szemben az áldozatokra való emlékezést helyezi a középpontba. Az Eichmann-kiállítás szervezésében részt vevő, harmadik alapítvány pedig az őt évtizeddel ezelőtt történtek kapcsán a pedagógiai programokra helyezi a hangsúlyt. Az igazgató szerint ez is bizonyítja, hogy a múlt feldolgozása Németországban még egyáltalán nem fejeződött be.

Az elmúlt hét végén nyílt kiállítást néhány nap alatt több iskolai osztály, számos fiatal kereste fel. "Tapasztalatunk az, hogy a fiatalok rendkívül érdeklődnek a múlt iránt, és megértik, hogy a nemzetiszocializmus időszakát kívánjuk bemutatni - hangoztatta az igazgató, utalva arra: "Szemléltetni kívánjuk, hogy a demokrácia, a szabadság, a tolerancia és az emberi méltóság olyan érték, amelyeket nap mint nap meg kell védeni."

Angela Merkel kancellár a közelmúltban az antiszemitizmus minden formája elleni harcot az egész német társadalom alapvető kötelességének nevezte. A központ igazgatója ennek kapcsán nyilatkozatában arra emlékeztetett, hogy a hivatalos statisztika szerint Németországban 2010 harmadik negyedévében körülbelül 190 antiszemita bűncselekményt követtek el. "Úgy vélem, ez a 190 túlságosan is sok" - fogalmazott Damaros, hangsúlyozva, hogy mindez továbbra is fokozott éberséget követel a társadalom részéről. "Egyben pedig megerősíti, hogy mennyire fontosak az olyan kiállítások, mint a mostani Eichmann-kiállítás" - jelentette ki a központ sajtóigazgatója, aki a helyes következtetések levonását ugyancsak rendkívül fontosnak nevezte.

Hétfőn egyébként pártállástól függetlenül valamennyi német országos napilap terjedelmes írásban emlékezett meg az 50 évvel ezelőtt kezdődött perről. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung és a liberális Süddeutsche Zeitung egyaránt azt emelte ki, hogy a zsidók millióinak deportálását megszervező Adolf Eichmann elleni eljárás nyomán az egész világ első ízben szembesülhetett a holokauszt szörnyűségeivel.

Az újságok részletesen számoltak a Berlinben nyílt kiállításról, amelyen egyébként két korabeli Népszabadság-cikk is látható. Az egyik, Lévai Jenő néhai történész írása 1960. június 3-i keltezésű és Adolf Eichmann elemében címet viseli. A másik néhány nappal korábban, május 31-én jelent meg, az akkori keletnémet kommunista pártlap, a Neues Deutschland bonni tudósítójától idéz, és a bonni kulisszák mögötti, Eichmann elfogása utáni összeesküvésre esküszik. Eszerint a nyugatnémet hírszerzés főnöke azt a parancsot kapta, hogy ha nem sikerül a pert megakadályozni, Eichmannt - az öngyilkosság látszatát keltve - el kell tenni láb alól. Adolf Eichmann ugyanis azzal fenyegetőzött, hogy ha ügyét Izraelben nyilvánosan tárgyalják, akkor sok terhelő adatot mond el egykori munkatársairól, akik annak idején vezető tisztségeket töltöttek be Bonnban.