Erőtlen a vatikáni hírszerzés?
2010. augusztus 4. 12:29
Az egyház szerint Isten szeme mindent lát, a népszerű elképzelés szerint a vatikáni kémszolgálat mindent tud. A kaliforniai St. Mary's College-on politikatudományt tanító David Alvarez Kémek a Vatikánban: Hírszerzés és cselszövés Napóleontól a Holokausztig című, tíz pápa dokumentumait feldolgozó könyve szerint azonban a történészek túlságosan gyakran és indokolatlanul magabiztosan beszélnek "vatikáni hírszerzésről".
A sokat sejtető „vatikáni kémszolgálat` fogalmához társul az az elképzelés is, hogy a pápa a világ legjobban informált vezetője. Ám amint a Vatikán nemzetközi politikájának vagy cselszövésének hatékonyságára terelődik a szó, a pápai állam egy csapásra megbízhatatlan és hiteltelen szereplővé válik.
A Vatikán a világi államokkal együttműködve elsősorban a forradalmi mozgalmak felszámolása során aktivizálta hírszerzőit. Az európai monarchiák azonban maguk is gyűjtötték az információt a Vatikánról: volt olyan olasz rendőrfőnök, aki személyesen kémkedett a a pápáról az olasz királyság számára. Az első világháború alatt XV. Benedek pápa személyi titkára pedig a németeknek kémkedett.
Maga a Vatikán valójában egészen az első világháborúig nem is épített ki hírszerező szolgálatot. A századelőn X. Pius pápasága idején a vatikáni Umberto Benigni (1862-1934) által szervezett integralista mozgalom és titkos inkvizíciós csoport ("the Sodality of St. Pius V") nem más államok vagy politikusok, hanem a Szentszék túlzott liberalizmussal és modernséggel megáldott papjai és teológusai között igyekezett leleplezni az ellenséget, de az önkéntes feljelentők és intrikusok inkább csak hátráltatták a modernizmus elleni klerikális harcot. Titkos cenzori és kémhálózata egészen 1921-ig működött: 1914-ben majdnem sikerült betiltatnia a keresztény szakszervezeteket. A húszas évektől Benigni Mussolini szolgálatába állt, s kiadóként jegyezte A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve című antiszemita kiadvány olasz kiadását.
A két háború között a pápai állam titokban támogatta az anti-náci német ellenállást valamint az orosz ortodox egyházat a szovjet kormány ellenében. A Vatikán azonban képtelen volt lépést tartani a világi államok hírszerzésének dinamikus fejlődésével és profik helyett túlságosan bízott a klerikális cselszövésben. Minimális biztonsági előírásai, kis alapterülete, sérülékeny kommunikációs csatornái miatt lemaradt a kémtevékenységben.
A második világháború során német, olasz, szovjet és amerikai kémek figyelték a pápai állam szándékait. David Alvarez megállapítása szerint a holokausztról a pápánál sokkal előbb szereztek tudomást a szövetségesek. Alvarez – noha munkája vélhetőleg a XII. Pius felelősségét vitatók számára is szolgáltat majd érveket – határozottan leszögezi, hogy a hírszerzés területén folytatott játszmákban a Vatikán vonakodó és határozatlan szereplőnek ("reluctant and ill-conditioned player") bizonyult.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
