Jó szülőket nevelt a mesekutató pszichológus

2010. március 12. 09:02 MTI

1903. augusztus 28-án született egy jómódú bécsi családban. A bécsi egyetemen művészettörténetet és pszichológiát hallgatott, de 1921-től, mikor apja gerincvelő-sorvadásban megbetegedett, nemzetközi kereskedelmi tanulmányokat is folytatott. Apja halála után vezette a fakereskedést, ám a bölcsésztudományokkal való foglalatosságot sem adta fel. Lelkes híve volt Freudnak, foglalkozott a művészetpszichológia pszichoanalitikus irányú megközelítésével, majd a gyermek fejlődéspszichológiájával.

1938-ban ledoktorált, speciális érdeklődési területe az érzelmileg sérült, főleg autista gyermekek kezelése volt. Amikor Ausztriát 1938-ban megszállták a németek, Bettelheimet előbb Dachauba, majd Buchenwaldba deportálták, lágerélményeiről Az egyén és a tömeg viselkedése szélsőséges helyzetekben című tanulmányában számolt be.

1939-ben amerikai segítséggel kiszabadult a lágerből, s az Egyesült Államokba utazott, a Chicagói Egyetem tudományos munkatársa lett. 1942-44 között az illinoisi Rockford College docense volt, hallgatói valósággal rajongtak az irodalom, a filozófia, a művészetek, a pszichológia területén egyaránt otthonosan mozgó tanárért. 1944-ben, immár adjunktusként visszatért Chicagóba, s ekkor kinevezték a Sonia Shankman Ortogenetikus Iskola igazgatójává. E kísérleti jellegű bentlakásos iskolában 6 és 14 év közötti, súlyos érzelmi zavarokkal küzdő, de átlagos, vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkező gyerekekkel foglalkozott, az intézmény lett az autista gyerekekkel folytatott munkájának központja is.

1947-től docensként, majd 1952-től professzorként dolgozott, s főként a pszichoanalízis elveinek, módszereinek a gyereknevelés területén való alkalmazhatósága foglalkoztatta. Írásaiban is azt vizsgálta, milyen terápiák segítségével lehet a sérült gyermekek érzelmi szenvedését csökkenteni, de az egészséges gyerekekkel való hatékony foglalkozáshoz is útmutatót nyújtott.

Az autistákról szól A kiürült erőd című könyve, az izraeli kibucok közösségi gyerekneveléséről Az álom gyermekei, a tündérmeséknek a gyermeki fejlődésben betöltött szerepével A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Írásaiban és előadásaiban is azt hirdette, hogy "nincsenek tökéletes szülők, és nincsenek tökéletes gyerekek, de mindenki képes lehet arra, hogy elég jó legyen". Az elég jó szülő című, 1950-ben megjelent könyvében kifejtette: a jó nevelés alapja a megértés, azaz a másikban lévő fogyatékosság megértése, elsősorban azáltal, hogy a magunk fogyatékosságait, gyengeségeit, esendőségét is elismerjük.

Imádott felesége 1984-es halála, majd egy agyvérzés után Bettelheim depresszióval küzdött, s 1990. március 13-án Silver Springben, egy szanatóriumban öngyilkos lett.