Lenhossék Mihály Ignác

2010. január 10. 12:38

(1773-1840)

Lenhossék Mihály Ignác, a hazai orvostudománynak három nagy orvost adó dinasztia első tagja, aki példát adott az utána következő két generációnak 1773. május 13-án született Pozsonyban Linoschegg Mihály Ignác néven. Szegény asztalosmester apja fiát a jezsuitákhoz adta, ahol eleinte csak inas volt, de a papok felismerték tehetségét és biztosították számára a tanulást. Érettségi után (bizonyítványát már Lenhossék névre állították ki) nagy nehézségek és nélkülözések közepette végezte el az orvosi egyetemet Bécsben és Pesten, 1799. augusztus 16-án avatták orvossá. Ekkor még alig beszélt magyarul, szóban és írásban is a német és a latin nyelvet használta.

1799-ben Esztergom megye orvosává választották, 1808-tól a pesti egyetemen tanított "élettant és felsőbb anatómiát", s még ebben az évben nemességet kapott. 1809-től és 1815-től két évig az orvosi kar dékánja volt, 1817-ben rektorrá választották. Lenhossék akkora szakmai tekintélyre tett szert, hogy 1818-ban a bécsi egyetemre hívták meg az élettani és felsőbb boncolástani tanszékre. 1825-ben Magyarország protomedicusának, azaz tiszti főorvosának nevezték ki, királyi helytartótanácsi ülnök, egyben a pesti egyetemen az orvos-sebésztudományi kar igazgatója és a magyarországi orvosképzés vezetője lett. Budán a Várban lakott állásának megfelelő házban, orvosi praxisát tekintélyes ügyfélkörrel folytatta, egyebek közt Széchenyi István háziorvosa és barátja volt.

Ő rendelte el a himlő elleni védőoltást, mivel akkoriban rendszeresen pusztított a járvány (már Esztergom megyében ténykedve támogatta, hogy az 1796-ban lezajlott himlőnyirok-oltási kísérlet után védőoltásokat végezzenek ezzel a módszerrel). Lenhossék jelentős érdemeket szerzett az 1831. évi kolerajárvány megfékezésében is.

Az életjelenségeket a szervezet alaki és kémiai tulajdonságaira vezette vissza. Nagy fontosságot tulajdonított a lelki jelenségeknek a betegségek keletkezésében és gyógyításában. Több tudós társaság rendes és tiszteletbeli tagja volt, többek között a pétervári, nápolyi, berlini, göttingai orvosi akadémiáknak. Lenhossék Mihály Ignác 1840. február 12-én halt meg Budán.

Fia, Lenhossék József a gerincagy és a nyúltagy anatómiáját kutatta, tőle származik a tractus solitarius és formatio reticuluis elnevezés is. 1864-ben akadémikussá választották, az ő tervei alapján készült Pesten az első korszerű anatómiai intézet. A család legkiemelkedőbb tagja a harmadik nemzedékhez tartozó Lenhossék Mihály anatómus az idegrendszeri kutatásokban ért el nemzetközi eredményeket, az MTA másodelnöke volt.