James Monroe

2008. október 6. 00:00

(1758—1831)

James Monroe amerikai államférfi és kétszeres elnök 1758. április 28-án született Virginiában, Westmoreland megyében, ültetvényes családból. 1774-től a legkiválóbb virginiai középiskolában, a williamsburgi College of William and Maryben tanult.

A függetlenségi háború kitörésekor, 1 776-ban önkéntesként jelentkezett a 3. virginiai gyalogosezredbe. Több csatában — Harlem Heights, White Plains, Trenton kitüntette magát, amiért George Washington nevezte ki századossá. Monroe főtiszti rangban fejezte be a háborút, részt vett az 1781-es yorktowni győzelemben is. Leszerelt a hadseregtől, és 1783-tól a Virginiai Egyetemen jogot tanult, a tanára Thomas Jefferson volt, aki később mentorként egyengette a pályáját.

Monroe 1782-től tagja lett a virginiai képviselőháznak, 1783-ban pedig a kontinentális kongresszusnak is, ahol a Republikánus Pártot erősítette. 1790-ben Virginia állam szenátorává választották, majd 1794—96 között ő az USA teljhatalmú nagykövete Párizsban. 1799-től Virginia állam kormányzója- ként dolgozott. 1803-ban újabb franciaországi küldetést teljesített: Napóleonnal tárgyalva megvásárolta 15 millió dollárért a franciáktól Louisianát. E hatalmas diplomáciai siker, amely majdnem megduplázta az Egyesült Államok területeit, megnövelte Monroe népszerűségét. 1803—07 között előbb Londonban, majd Spanyolországban töltött be nagyköveti állást.

Hazatérve belevetette magát a belpolitikába. 1810-ben a virginiai törvényhozás elnöke, 1811-ben pedig másodszor is kormányzó. 1811—14 között Madison elnök mellett államtitkár, majd hadügyminiszter. 1816-ban a Republikánus Párt színeiben indulva megnyerte az elnökválasztást (első elnöki ciklusa: 1817—20). Monroe elnöksége a kortársak szemében a ‚Jó érzések kora”, amikor az egységbe kovácsolódott ország a gyors ütemű gazdasági fejlődés útjára lépett. 1819-ben 5 millió dollárért megvásárolták a spanyoloktól Floridát. 1820-ban — ellenjelölt nélkül — másodszor is elnökké választották (második elnöki ciklusa; 1821—24). 1823. december 2-án a Kongresszushoz intézett beszédében fejtette ki elveit az USA világpolitikai szerepéről. A Kongresszus elfogadta a „Monroe-elv”-ként elhíresült nyilatkozatot, miszerint „Amerika az amerikaiaké”, azaz az amerikai kontinensen nem tűrnek többé európai beavatkozást. Ez hozzájárult a dél-amerikai függetlenségi harcok sikeréhez, ugyanakkor megnyitotta az utat — az európai ellenfelek kizárásával — az USA nagyhatalmi terjeszkedéséhez. Második mandátuma lejártával az Egyesült Államok 5. elnöke 1825-ben virginiai birtokaira vonult vissza. Monroe a lánya New York-i otthonában halt meg 1831. július 4-én.