A kórboncolástól a modern klinikai diagnózisig
2009. április 15. 10:38
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum legújabb időszaki kiállítása a patológia történetét mutatja be és várja mindazokat, akik még nem ismerik a patológiát, de azokat is, akik már hallottak róla, és szeretnének még többet megtudni arról, hogyan néz ki egy boncterem, miként balzsamozták a tetemeket, miként preparálták a szerveket. A kiállítást felkeresők azt is megtudhatják, hogy miként irányult a kutatók figyelme a mikrovilág felé és milyen a patológia virtuális világa.
„Mi isten’ csodája az a kórboncztan?” - tette fel a kérdést a magyar patológia megalapítója, Arányi Lajos 1844-ben, az Európában ötödikként megalapított kórbonctani tanszék vezetője. Meglátása szerint „A kórboncztan azon felette nevezetes és nem orvosokat is különösen érdeklő tudomány, melly egy részt az orvosi gyakorlatnak ellenőre (contraagense), más részt pedig vezérlő szövétneke, s ez okból nincsen ócsárlója a’ kórboncztannak, kivevén egy-két itéletrokkant ’s kiégett vulkánhoz hasonló salabakterka ügyfelet, ki hírét sem hallá eddig a’ kórboncztannak, noha már 44-évtől taníttatik Párizsban, 15 évtől Bécsben és mostanság 1 1/2 évtől Pesten.”
A patológia fiatal és rendkívül dinamikusan fejlődő ág az orvostudományban, összekötve az elméletet a gyakorlattal. Talán éppen azért, mert mindig a háttérben működött, a köztudatban rengeteg tévhit kapcsolódik hozzá, gyakran csak a kórtan alapját képező kórbonctannal, az anatomia pathologicával kapcsolják össze. A kórbonctan a boncolások során, a különböző szervekben szabad szemmel is látható, betegségek következtében jelentkező alaki változásokat figyeli meg. De a betegségek hatására a különböző szervek szöveteiben, sejtjeiben olyan elváltozások is megjelennek, melyeket szabad szemmel nem láthatunk; ezeket a mikroszkopikus változásokat a kórtan másik ága, a histologia pathologica vizsgálja.
A mikroszkóp felfedezése, majd elterjedése új dimenziókat nyitott a kóros folyamatok vizsgálatában. A tudományos kutatásban Bichat (1771-1802), valamint Virchow (1821-1902) munkássága szolgáltatta a histologia pathologica különböző ágainak meggyökeresedését. Legközelebb az 1930-as években történtek máig ható változások: 1931-ben a német Ernst Ruska (1906-1988) fejlesztette ki az elektronmikroszkópot, amely lehetővé tette, hogy a patológiai kutatások tárgya is bővüljön; a tetemek, holt sejtek és szövetek vizsgálata mellett, a kutatás az élő sejtek felé fordulhatott. A patológusok munkája ezek óta közvetlenül és sikeresen befolyásolja a diagnosztikai és prognosztikai eredményeket.
A kiállítás egyik célja, hogy a patológia történetének hiteles, a tévhiteket eloszlató képét tárja a látogatók elé és hogy ráirányítsa a figyelmet a sokak által ismeretlen életutakra. A tárlaton olyan egyéniségeket ismerhetünk meg, mint amilyen Arányi Lajos (1812-1887), a patológia hazai megteremtője is volt, aki olyan elkötelezett művelője volt szakmájának, hogy munkásságának kezdetén a maga pénzén bérelt bonctermet és laboratóriumot.
A szervezők közleménye szerint "múzeumpedagógiai célkitűzésünk, hogy a fiatalok számára még nyilvánvalóbbá váljon: a betegségek változásokat, sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indítnak el szervezetünkben. Ezért a játékos információbővítési lehetőségek mellett nagy teret szentelünk a szenvedélybetegségek patológiájának; közülük is a dohányzás patológiáját kidomborítva."
Helyszín: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 1013 Budapest, Apród u. 1-3.
Látogatható: 2009. március 10. - 2009. május 31.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
