IV. (Luxemburgi) Károly

2008. október 6. 00:00

(1316—1378)

IV. (Luxemburgi) Károly cseh és német király, német-római császár 1316-ban született Prágában. A Francia királyi udvarban nevelkedett, öt nyelven írt és beszéli. 1346-ban részt vett a crécyi csatában a franciák oldalán, a vesztes csatában halt meg apja, Luxemburgi János cseh király. Így Károly 1346-ban I. Károly néven a cseh trónra lépett.

Ugyanebben az évben VI. Kelemen pápa, akinek engedményeket ígért, elérte, hogy a német választófejedelmek ellenkirállyá válasszák IV. (Bajor) Lajos császárral szemben. Lajos 1347-ben bekövetkezett halála után megszerezte a német királyi koronát is, s hatalmát 1349-re sikerült megszilárdítania Németországban. Károly Csehországban az egyházra támaszkodva igyekezett erősíteni a központi hatalmat, támogatta az ipart és a kereskedelmet, sokat építkezeti (Karlstein vára, prágai Károly-híd), 1347-ben megalapította a későbbiekben szellemi központtá váló prágai egyetemet.

Uralkodása Csehország középkori történetének fénykora, a birodalom székhelyét is Prágában rendezte be. Újjáépítette Prágában a Szent Vitus-katedrálist, új mezőgazdasági módszerek bevezetésével és az ipar támogatásával felpezsdítette a cseh gazdasági életet. 1355-ben Rómában császárrá koronázták. 1356-ban kiadta a Német Aranybullát, amely szabályozta a német királyválasztást és a választófejedelmek jogait. Károly nagy energiát fektetett dinasztiája erősítésére. Mesteri diplomáciával 1373-ban megszerezte Brandenburgot, és Sziléziában s Lausitzban is területeket csatolt családi birtokaihoz. Vesztegetéssel elérte, hogy a választófejedelmek fiát, Vencelt 1376-ban német királlyá válasszák, és ezáltal biztosítsák trónörökösödését. Magyar kapcsolatokat is ápolt: leánya, Margit I. (Nagy) Lajos magyar király első felesége volt; a fia, Zsigmond pedig a magyar király Mária lányát vette nőül, és később magyar király lett.

IV. Károly 1378. november 29-én Prágában halt meg, a trónon Vencel fia követte.