Edda van Heemstra Hepburn-Ruston néven Ixelles-ben látta meg a napvilágot. Amszterdamban és Londonban táncolni, 1949-től az angol fővárosban színészetet tanult Felix Aymlernél, közben modellként is dolgozott. 1951-ben Colette, a híres francia írónő őt szemelte ki a Broadway-n színpadra állított Gigi címszerepére, ettől kezdve karrierje felfelé ívelt. Az 1953-ban készült Római vakáció című film egy csapásra a sztárok közé emelte, játékáért a legjobb női alakításért járó Oscar-díjat kapta. A közönségsiker sem maradt el, az egész világot elbűvölte bájos, filigrán, de egyúttal természetes alakja, s előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége képes volt legyőzni az ötvenes évek filmvilágának kebelbombáit is. Már puszta megjelenésével, eleganciájával megváltoztatta az akkori divatot. Sokat adott a megjelenésére, 1961-től szerepelt a legjobban öltözöttek listáján. Hírnevét tovább növelte olyan filmek főszerepeivel, mint a Sabrina (1954), Háború és béke (1956), Egy apáca története (1959), Álom luxuskivitelben (1961). 1966-ban ő játszotta Eliza szerepét a My Fair Lady hollywoodi változatában. Bájos, természetes lénye vígjátékokban is sikert aratott (Hogyan lopjunk egymilliót? 1966), vak nőt alakított a Várj, míg sötét lesz című krimiben. Utolsó filmje a Mindig volt, Steven Spielberg rendezésében. Visszavonulása után az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) nagyköveteként dolgozott. Végakaratának megfelelően vagyonának nagy részét a világ éhező gyermekeinek javára fordítják.