Bécsben született 1868. június 14-én. Orvosi diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte meg 1891-ben. 1908-ban a patológia professzora lett szintén a Bécsi Egyetemen. 1916-ban megnősült. Az I. világháború után Hollandiába ment, majd 1922-ben csatlakozott a Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegéhez New Yorkban. Ott is maradt 1939-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ez idő alatt amerikai állampolgár lett. Szívrohamban halt meg munka közben new york-i laboratóriumában. Kutatási során igazolta, hogy a gyermekbénulást kórokozó idézi elő. Tisztázta, hogy a különböző vércsoportú egyének vérének egymás vörösvértesteit kicsapó hatása nem betegség, hanem egyéb külső hatás következménye, és az emberek veleszületett állandó tulajdonsága. A Nobel-díjat 1930-ban kapta `az ember vércsoportjainak felfedezéséért`. Felfedezése óriási jelentőséggel bírt, mert korábban életveszélyes beavatkozás volt a vérátömlesztés. 1940-ben egyik felismerője volt az RH-faktornak is.