Két évvel előbb néhány próbaszakaszon már alkalmilag üzemeltettek járatokat. A földalatti azon az elven alapult, hogy a belvárosi vasutat, amennyire lehet, ki kell zárni a felszíni forgalomból, mivel azt a sínek és a füstös, zajos vonatok zavarják. A londoni földalatti alagútjai lapos, félellipszis keresztmetszettel épültek. A vágányokon normál és széles nyomtávú vonatok is közlekedhettek. Az alagutakat fúrópajzzsal építették, és elszívóberendezésekkel, illetve szellőzőkéményekkel látták el őket, mivel 1890-ig csak gőzmozdonyok vontatták a szerelvényeket, amelyeket kezdetben koksszal, majd olajjal fűtöttek. A sínek falazott alapokra épültek. A vasútnak olyan nagy sikere volt, hogy már az első évben 9 és félmillió utast szállított. A Metropolitan Vasúttársaság már 1863-ban egy belső gyűrűt tervezett, amely 1884-re, 21 km hosszban el is készült. A földalatti állomásait elegánsan, nagyvonalúan alakították ki, a kocsikon viszont nem volt ablak, mivel óvni akarták az utasokat a kopár alagútfal látványától, és féltek, hogy pánikba esnek, ha érzékelik a nagy sebességet. Budapesten 1896-ban, a millenniumi ünnepségek idején adták át az európai szárazföld első földalattiját.