Történelem a fantázia birodalmában
2008. május 21. 12:00
Rendhagyó sorozatunk harmadik részében a populáris kultúra bugyraiba merülve eredünk a fantasy-irodalom legjelesebb fikciós történelmi művei, és a kortárs szórakoztatóipar titkai nyomába.
<
Az alternatív történetírás korlátai
Az alternatív történetírást a titkos történetekkel sem szabad összekeverni, amelyek úgy mutatják be a történelmet (komolyan vagy szatirikusan), mint amit egy elit eltitkol vagy elnyom. Például ha egy történet, amely úgy mutatja be az Egyesült Államok egyik fontos eseményét, hogy azt tudósok, szabadkőművesek - vagy idegenek - irányítják, akor titkos történetről lehet szó.
Az írók néha összekapcsolják az alternatív történelmet és a titkos történetet, erre példa Robert Sheckley ""Dukakis and the Aliens" című regénye, amelyben Michael Dukakis 1988-ban legyőzi George W. Busht az elnökválasztáson, majd egy csészealjon az 51-es szektor alá viszik, hogy találkozzon új mestereivel. Az alternatív történetírást az olyan fantasy-történetekkel sem szabad összetéveszteni, amelyek egy elveszett, az idők folyamán elfelejtett történelemről szólnak. Robert Howard és J.R.R. Tolkien művei kitűnő példák erre.
A főhős döntései, amelyeket az új típusú agymosás ellen hoz, határozzák meg, melyik jövő győz. Ez egy űrutazásos történet, egy Christopher Priest-féle alternatív valóságtörténet, egy divergáló pontot tartalmazó történet, de nem alternatív történetírás, mivel a divergáló pont a jelenben (vagy a közeljövőben) van, nem pedig a múltban.
Kevésbé nyilvánvaló az alternatív történetírás és a "mi lett volna, ha...?" történetek közötti különbség. Az utóbbi a jelenből kiindulva olyan jövőbeni lehetőségeket vázol fel, amelyek gyakran a jelenből fakadó félelmek kifejeződései (Vita Sackville-West az "intő mesék" terminust használja). Az 1870-es években például az angol olvasókat olyan könyvekkel árasztották el, amelyek egy felkészületlen Anglia elleni német vagy francia invázióról szóltak. A nagy világgazdasági válság idején írta Sinclair Lewis az "It Can't Happen Here" (1935) című klasszikus regényét, amelyben fasiszták kerülnek hatalomra az Egyesült Államokban.
A második világháború elején vetette papírra Sackville-West "Grand Canyon" (1942) című könyvét, amelyben a németek elfoglalják a teljesen felkészületlen Egyesült Államokat. Ezek az elbeszélések az alternatív történetírás határán helyezkednek el, mivel nem sokkal az írás időpontja után játszódnak, és a leírt események nem történhetnének meg egy divergencia nélkül.
Az alternatív történeteknek sok közös vonásuk van függetlenül attól, hogy mikroszinten (személyes alternatív történelem) vagy makroszinten (világot megváltoztató események) foglalkoznak a történelemmel. Ezek a közös elemek a következők: a szerző kora előtti történelem egy pontján történő változás, amely megváltoztatja a világunkat; változás, amely megváltoztatja a ma ismert világot; e változás elágazásainak vizsgálata. Azt viszont szinte mindenki alapszabályként kezeli, hogy az alternatív történeteknek nem kell a múltban játszódniuk, nem kell elmagyarázniuk a divergáló pontot, nem kell világot megváltoztató eseményekkel foglalkozniukés nem kell híres emberekről szólniuk.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
