A férfi, aki kitalálta a Marsot

2008. május 16. 13:00

Csatornák a Marson

Percival Lowell érdeme, hogy meghonosította a köztudatban a Marson való élet létezésének lehetőségét. Halála után a sci-fi irodalom még inkább felkapta a marslakók témáját. A közönség rajongott ezekért a művekért, és néha hitt is nekik. 1938. október 30-án Orson Wells és színtársulata H.G. Wells Világok harca című könyvéből készített hangjátékot adta elő a rádióban. A műsor elején a bemondó közölte, hogy csak egy fikcióról van szó, de az emberek ezt nem hallották, és hatalmas pánik tört ki. Mindenki elhitte, hogy szuperintelligens marslakók támadták meg a Földet. Két évtizeddel Lowell halála után az emberiség már kész volt elfogadni ennek lehetőségét.

A 19. század végén Robert Goddard of Worcester Lowell hatására már a Marsra történő utazásról álmodozott. Később ő építette meg a világ első folyékony hajtóanyagát használó rakétáját. Ez szolgált alapul a németek által a második világháború idején kifejlesztett V-1 és V-2 rakétához. E tudósok egy része a háború után az Egyesült Államokba ment, másik részük pedig a Szovjetunióba. Megkezdődött a világűrért folyó verseny. Wernher von Braun, a német rakétaprogram korábbi vezetője szintén lelkesedett a Marsért. Több könyvet és cikket is írt egy lehetséges Mars-expedícióról.

Az űrprogrogramhoz azonban rengeteg pénz kell, amelyet a kormánynak kell előteremtenie. A sci-fi írók és filmesek megteremtették a közvélemény támogatását, amely az amerikai kormányt is anyagi segítségre ösztönözte. 1976-ban küldték fel a Viking-1 és Viking-2 űrszondapárost, azok viszont csak vulkánokkal és kanyonokkal tűzdelt kietlen vidéket találtak, életre utaló nyomokat nem.

Végül a 21. század elején újabb hírek érkeztek a bolygóról. A Mars Opportunity Rover bizonyítékot talált arra, hogy a Marson korábban víz volt, a víz pedig talán életet jelent. Nem sokkal e felfedezés bejelentése után valaki egy pohár pezsgőt helyezett Percival Lowell sírjára. Mindegy, hogy milyen további eredmények születnek, a Mars iránti érdeklődés Lowellnek köszönhető. Az őt foglalkoztató kérdések a mai napig aktuálisak.

Mostanság a tudósok a jövő hónapban induló Főnix-misszó előkészületein dolgoznak, amelynek célja a Marson található jég és talaj kémiai elemzése. A további kutatások arra irányulnak, hogy a Marsot emberi életre alkalmassá tegyék. A kísérletek a Marséhoz hasonló környezeti viszonyok között zajlanak: Szibériában, az Antarktiszon és Kanada északi-sarkvidéki területein. A legfontosabb feladat a Mars felmelegítése, amelyet szuper üvegház-gázok felhasználásával próbálnak megvalósítani.

A tudósok szerint legalább 25 év kell még, hogy hosszú távú kutatásokat lehessen folytatni a vörös bolygón, felmelegítése pedig 100 évig is eltarthat. A legnagyobb probléma a víz: hogyan olvasszák fel, és tegyék emberi használatra alkalmassá, és ha ez sikerült, hogyan szállítsák a jégsarkokról az egyenlítői területekre, ahol az űrgyarmatosítók fognak majd letelepedni.

Perzival Lowellnek erre is volt megoldása. Ha a Marson vizet akarunk szállítani, "csatornákat kell építenünk."

előző oldal 2 / 2

Megelőzte a sci-fi írókat is
Csatornák a Marson

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?