Fürdőfejlesztések a török kori Budán
2008. május 15. 13:00 Papp Adrienn
<
Hévizek a város szélén
A másik forráscsoport a város északi végében, Felhévízen található, és ehhez is fürdők kapcsolódtak a 16-17. században. Lényegesen több tavacska volt ezen a területen, ennek utolsó hírvivője a Lukács fürdővel szembeni Malomtó. A középkor és a törökkor során a fürdőzésen túl malmok működtetésére is felhasználták területet.
Ugyanennek a forráscsoportnak a vizét vezették el a városon belülre, a mai Király fürdőbe (törökkori nevén a "Kakas kapu fürdőjéhez"). Ez a fürdő a Rác fürdővel rokon méreteiben és alaprajzi kialakításában is. Az átmeneti helyiség és a forró helyiség tehát ma is zömében épségben áll mind a négy fürdőben. Padlójuk, belső berendezésük sérült, de építészeti kereteik épen állnak. A forró helyiség kupolája is ép, a hatszögletű bevilágítók a 16. századi mestereket dicsérik. Alatta a medence szintén az eredeti formát adja vissza, bár kissé szűkebb formában (a beton szerkezet alatt a legtöbb esetben még megtalálható az eredeti kőlépcsős medence).
A fürdőket a törökkorban nők is és férfiak is használták megosztva, a nap egyik részében csak a nők, a másik részében csak a férfiak. Ennek kiküszöbölésére gyakran építettek ún. ikerfürdőket, amikor két, szinte teljesen azonos fürdőt építenek egymás mellé, az egyiket folyamatosan használhatják a nők, míg a másikat a férfiak. Ilyenről tudunk pl. Pesten, a mai Piarista köz közelében, a piarista rendház alatt. Ennek a hamamnak a falait jelentősen visszabontották, de méteres álló falai, padlója máig fennmaradt. A Budán épített fürdőknek közös jellegzetessége, hogy szinte mindegyik 1575 előtt, azaz nem sokkal Buda elfoglalása után épült fel. A termálfürdőket pedig azóta gyakorlatilag folyamatosan használjuk, bővítjük, átalakítjuk, de a fürdők jellegzetességét és értékét a törökkori magjuk adja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
