Elfeledett piramisokat láthatunk a fekete fáraók birodalmában

2008. április 18. 13:00

Oroszlános templomtól Meroé piramisáig

Szudán másik, jó állapotban fennmaradt oroszlános temploma Naqában található. A jellegzetes barna színű templomot Natakamani király építtette, aki rajongott a művészetért. A templom homlokzatát Natakamani és felesége, Amanitore királynő ábrázolása díszíti, amint csapást mérnek ellenségeikre. Oldalfalán szintén a királyi pár látható Apedemak isten és más egyiptomi istenek társaságában. A templom pülonján (kapuján) Apedemak istenség látható emberi testtel és oroszlánfejjel, de testének alsó részét egy lótuszvirágból felbukkanó kígyóként ábrázolták. A kusita építészetre igen nagy hatással volt az egyiptomi művészet, de a XXV. dinasztia hanyatlásával és a főváros Meroéba helyezésével egyre inkább előtérbe kerültek a helyi hagyományok.

Amanitore királynőt például tipikus afrikai nőként ábrázolták, széles vállakkal, kerek arccal és egyértelműen telt idomokkal. Az egyiptomi ábrázolásmóddal ellentétben a királynőt ugyanolyan méretben ábrázolták, mint Natakamani királyt, amely talán arra utal, hogy az uralkodópár egyenrangú volt. A templom hátsó falán látható domborművön Apedemak istenség fogadja a király és királynő áldozatát. Az ábrázolás érdekessége, hogy az istennek három feje és négy karja van, ami inkább az indiai Síva istennőt juttatja eszünkbe. Felvetődik a kérdés, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a Kusita Királyság és a távoli India között. Lehetséges, de bizonyíték nincs rá.

Az Oroszlántemplom mellett áll a hely egyik legkülönösebb építménye, az ún. Kioszk, amelyen erősen érződik a kusita, egyiptomi és római művészet hatása. Egy kissé távolabb találjuk az egyiptomi Amon istennek szentelt templomot, amelyet szintén Natakamani király építtetett. Az uralkodók nevében szereplő "amani" szócska Amon istenre utal, és azt mutatja, mennyire elterjedt volt a kusiták között az egyiptomi isten tisztelete. A Naqában lévő Amon templom szerkezete ugyanazt a sémát követi, mint a többi Amonnak szentelt templom (Dzsebel Barkal, Karnak), de az építészet és a díszítés sajátos stílust képviselnek.

A Kusita civilizáció nagyságát hirdetik Meroé piramisai, amelyek három - nyugati, déli és északi - csoportban helyezkednek el. A legjobb állapotban fennmaradt északi rész 30 piramisból áll. Nyilvánvalóan egyiptomi mintát követnek, de mégis mások. Sokkal kisebbek, mint egyiptomi társaik, a legnagyobb is csupán 30 méter. A sírok elhelyezése is más: halottaikat a kusiták a piramis alá temették, nem pedig a piramis belsejébe. Ezenkívül Meroé piramisainak hiányzik a csúcsuk, 1834-ben ugyanis Guiseppe Ferlini kincsvadász azt hitte, hogy aranyból vannak, és letördelte őket. Rögtön az elsőnél szerencsével járt, így tovább folytatta a szégyenletes rombolást, de több aranyat már nem talált.

Igen fontos lelőhelynek számít Dzsebel Barkal, ahová III. Thotmesz egyiptomi fáraó építette az első szudáni Amon templomot az i.e. 15. században. Később II. Ramszesz hatalmas kultikus központot hozott létre Amon tiszteletére. Ennek közelében áll Mut temploma, amelyet Taharka emeltetett Amon feleségének, az égbolt istennőjének tiszteletére. A hegy nyugati lábánál található a 20 piramisból álló királyi temető. A kusiták ugyanis sokáig Napatában temették el uralkodóikat. A Dzsebel Barkal hegytől nem messze magasodnak Nuri piramisai. Közülük a legnagyobba temették Taharka királyt. Az 1917-es ásatások során George Reisner 1000 kis szobrot talált az uralkodóról. Al-Kurru sírhelyei is megérnek egy látogatást, bár csupán kettő látogatható: Tanwetamani, Taharka örököse és unokaöccse, illetve Qualhata, Tanwetamani anyja síremléke.

előző oldal 2 / 2

A Kusita Királyság fénykora
Oroszlános templomtól Meroé piramisáig

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?