Az ókori mechanika nyomában
2008. április 10. 12:00
<
Mire jó az ókori mechanika?
A mechanika kutatását azért is tartják érdekesnek a kutatók, mert az olyan eszközöknek, mint az emelő vagy a mázsálórúd, hosszú története van. `Az iparosok jóval a tudományos elmélet megszületése előtt ismerték már az emelőt, azt is mondhatjuk, hogy a civilizáció kezdete óta` - mondta Dr. Schiefsky. A tudósok pedig egyszer csak úgy döntötték, hogy a jelenséget meg kell magyarázni. `A véletlen műve volt. A kínai és görög városközpontokban élénk vita folyt mindenről. Kínában a konfucianizmussal és a birodalom megalakulásával kihal ez a hagyomány. Nyugaton Arisztotelész törvényesíti` - magyarázza Jürgen Renn, az Arkhimédész-projekt vezető kutatója.A műben a 3. probléma foglalkozik az emelő tulajdonságaival. "Különösnek tűnhet, hogy egy nagy súlyt egy kis erő mozgat. Ugyanazt a súlyt, amit az ember emelő nélkül nem tud megmozdítani, gyorsan fel tudja emelni az emelő súlyával együtt" - áll a műben.
A 4. probléma ugyanennek az elvnek egy más szempontból való megközelítése: az evezősök sorban ülnek a hajó oldalában a hajóorrtól egészen a hajófarig. Az evezők hosszúsága egyforma, de a kéz és az evezővilla, az emelőkar, közötti távolság a hajó közepén hosszabb, mert a hajó ott szélesebb. A középen evezőknek tehát kevesebb erőt kell kifejteniük a víz megmozgatásához, mint a hajóorrban vagy a taton dolgozó társaiknak. Megfordítva: ha a hajó közepén evezők ugyanolyan erősen eveznek, mint a többiek, akkor nagyobb tömegű vizet tudnak megmozgatni, így gyorsíthatják a hajó mozgását.
A "Mechanikai problémák" szerzője bizonyára értette az emelő működését, de Arkhimédész volt az, aki pontosan leírta a súly és a forgásponttól való távolsága közötti összefüggést. "Az elméleti mechanika alaptörvényét fogalmazta meg, amit a gyakorlatban használni lehetett, vagyis arányosság áll fenn az erő és a teher között függetlenül a teher nagyságától" - mondta Schiefsky. A hagyomány Arkhimédésznek tulajdonítja a következő mondást: "Adjatok egy szilárd pontot, és kiemelem sarkából a Földet!"
A középkorban az arab világ vált az új tudományos ismeretek forrásává, és a 9. században kezdődött fordítások révén a klasszikus hagyományok őrzőjévé. A nyugati tudósok a 13. században arabról fordították latinra Arisztotelész műveit. A "Mechanikai problémák" Arisztotelész írásainak görög másolataival együtt vált ismertté a reneszánsz korában. Sok reneszánsz tudós írt hozzá kommentárt, és Galileo is olvasta. A mű sok tekintetben ma is éppoly hasznos, mint 2500 évvel ezelőtt, amit bárki, aki találkozott már mérleggel, tanúsíthat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
