Elfelejtették a Kwai-folyó hídjának ázsiai áldozatait
2008. március 26. 13:00
Senki sem kíváncsi a hat évtizeddel ezelőtt történt szörnyűségekre: egy hatalmas tömegsírba temették a beteg és végsőkig legyengült ázsiai munkásokat.
A Thaiföldet Burmával összekötő `halálvasút` már építésekor a Kelet-Ázsiát gyarmatosítani akaró japán csapatok kegyetlenségének jelképévé vált. A mintegy 70 ezer ázsiai építőmunkásra azonban egyetlen emléktábla sem emlékeztet. Testük szétszórtan hever a vasút mentén, jelöletlen tömegsírokban. A japánok kb. 200-300 ezer tamil, kínai, maláj, burmai és jávai munkást hurcoltak el a vasút építéséhez. `Ez egy csaknem teljesen elfeledett történet` - állítja Szaszidaran Szellappah, akinek apját szintén kényszermunkára vitték. A legtöbb családnak fogalma sincs arról, mi történt Thaiföldön. A 78 éves Urai Boszap élénken emlékszik arra, hogy mi történt 60 évvel ezelőtt. `Néha még egyáltalán nem voltak halottak. Még hallani lehetett a nyögéseiket, amikor bedopták őket a gödörbe.`
Muthammal Palaniszami, maláj tanárnak sikerült felkutatnia 12 egykori vasútépítő munkást, és lejegyezni visszaemlékezéseiket. A túlélők hasonló történeteket meséltek. Mindannyiuknak azt mondták a japánok, hogy a vasút segíteni fog felszabadítani Indiát az angol gyarmati uralom alól. Sokan a munkadíj reményében önként jelentkeztek, de a többséget akaratuk ellenére hurcolták el.
A háború után az angol gyarmati kormány 1,5 millió fontot adományozott a vasútépítés során meghalt malájföldi lakosok családjainak. 1967-ben a független maláj kormány megállapodást kötött Japánnal, és több millió dollárnyi kárpótlást kapott. Érthetetlen azonban, miért nem kapnak nagyobb figyelmet a vasútépítők: a történelemkönyvek nem tesznek említést szenvedéseikről, és semmiféle erőfeszítés nem történt a sírok felkutatására.
1990-ben egy thaiföldi jótékonysági szervezet felásott egy területet, ahol 500 csontvázra bukkantak. Miután azonban egy ausztrál szakértői csoport megállapította, hogy nem szövetséges katonákról van szó, a csontokat egy krematóriumba vitték, és elégették. Ennek hallatán Voravut megpróbálta rábeszélni a hatóságokat, hogy az ázsiai munkások emlékére nyilvánítsák a helyet múzeummá, de kérése süket fülekre talált. A rendelkezésére álló anyagi eszközökkel sikerült 33 testet kiásnia, és a kancsanaburi történeti tanszékre szállítania megőrzésre. Visszatértekor azonban a csontok már nem voltak meg, mert kidobták őket.
Az ázsiai áldozatok névtelensége így a mai napig éles ellentétben áll a szövetséges katonák gondozott sírjaival.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
