Tanulmánykötettel köszöntötték a kora újkor jeles kutatóját
2008. március 11. 14:00
"R. Várkonyi Ágnesnek egy jeles nap örömére tanítványaitól" - ez a pár szó jelzi, hogy a szerzők milyen nemes cél érdekében fogalmazták meg tanulmányaikat.
<
Ellenség - egyház - kapcsolatok
Kármán Gábor az erdélyi követek oszmánokról alkotott véleményét helyezte tanulmánya középpontjába ("Átkozott Konstantinápoly": Törökkép Erdély 17. századi portai követségén). A kor erdélyi diplomatái ugyanis nem fogadták nagy lelkesedéssel, ha fejedelmük egy oszmán követség teljesítésével bízták meg őket. A jelentésekben gyakran számoltak be a törökök pénzéhségéről és megbízhatatlanságáról.
Hiller István a vesztfáliai béke tárgyalási mechanizmusát elemezte, nagy hangsúlyt fektetve a Fényes Portára (Pax optima rerum). Rámutatott, hogy az Oszmán Birodalom aktívan nem vett részt a harmincéves háború küzdelmeiben, mégis a nagyhatalmak ekkor még ügyeltek a status quo fenntartására.
Az Egyház és koncepciók fejezetben szintén három tanulmányt találunk, amelyek a klérus szerepkörét elemzik. Fazekas István a Habsburg-sarjak neveltetésével foglalkozik, amellyel viszonylag kevés munka foglalkozik. Besztercei Kretschmer Lőrinc, székesfehérvári prépost, királyi nevelő 1537 után néhány évig nyerte el ezt a bizalmi pozíciót. Szatmári György esztergomi érsek unokaöccse Innsbruckban tevékenykedett I. Ferdinánd udvarának praeceptoraként, akinek rendszeresen be kellett számolnia a királyi csemeték fejlődéséről. Annak ellenére, hogy feladatát nem mindig látta el magas szinten, az uralkodó ragaszkodott személyéhez.
Tusor Péter tanulmánya ("Ellenreformációs haditerv" 1606-ból) a pápai Kúria működésébe ad betekintést. Az itt közölt Il modo de restaurare la religione in Ungaria című emlékirat rávilágít, hogy a pápaság átfogó koncepciót fogalmazott meg a kor viszonyai között modernnek számító magyarországi katolikus egyház megszervezésére. A munka, amelyet 1606. május 3-án tártak V. Pál pápa elé, a magyarországi katolikus reform tervszerű programját tartalmazta.
Dénesi Tamás egyháztörténész hazai vizekre viszi az érdeklődőket (Kultusz és egyházi irányítás. A Szentháromság tisztelete a 18. századi veszprémi egyházmegyében). A veszprémi egyházmegye megújítójának, Padányi Bíró Mártonnak nagyon sok kihívással kellett szembenéznie. A Szentháromság Társulat 1746-os létrehozásával össze kívánta fogni egyházmegyéje népét. A kultusz rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, és túlélte az energikus prelátust.
A Kapcsolatépítés és stratégiák című fejezetben a szerzők a személyes kontaktusokat vették górcső alá. Kees Teszelszky egy követ elfogásának körülményeit vizsgálta (Üzenet az utazótáskában. Diplomáciai kapcsolatok Németalföld és Magyarország között a Bocskai-felkelés alatt). Bocatius Jánost, Bocskai János diplomatáját 1606 februárjában tartóztatták le, táskái számos értékes dokumentumot rejtett. Philippus Rust császári titkár pontos jegyzéket vett fel csomagok tartalmáról, amelyek egyértelműen jelzik a felkelés európai jelentőségét.
Várkonyi Gábor a 17. század két nagy formátumú személyiségének összeköttetéseit elemzi (A nádor és a fejedelem. Gondolatok Wesselényi Ferenc és II. Rákóczi György kapcsolatáról). Nem könnyű meghatározni, hogy lehet-e a két férfiú közötti barátságról beszélni: kapcsolatukat inkább az általuk viselt hivatalok határozták meg. Wesselényi nem tudott közel kerülni a fejedelemhez; Várkonyi szerint sorozatosan elkövetett félreértelmezések, elhibázott gesztusok láncolata jellemezte a két politikus egymáshoz való viszonyát.
Toma Katalin a korszak egyik szürke eminenciására irányította rá a figyelmet (Egy ír szerzetes közvetítő szerepben a bécsi udvarban. Donellan és Nádasdy). Az ágostonos jó kapcsolatot ápolt a Habsburg udvari körökkel, különösen Wenzel Lobkowitz herceggel, a Haditanács elnökével. A bécsi tartózkodása alatt a magyar viszonyokkal is megismerkedett, a Habsburg-ellenes felkelés leleplezése után pedig komoly küzdelmet folytatott Nádasdy életéért, ám mindhiába.