Citroen Párizsban látta meg a napvilágot, 1898-ban végzett a párizsi Műszaki Főiskolán, majd mérnökként és ipari tervezőként dolgozott. 1908-ban a Mors autógyár az ő segítségével növelte éves termelését 125-ről 1200 kocsira. Megszerezte a nyílfogazású - V alakú - fogaskerék szabadalmát, továbbfejlesztette és márkajelül választotta. Kiváló érzéke volt az újítások iránt. Az I. világháború kitörésekor meggyőzte a francia hadsereget a hadianyagok tömegtermelésének szükségességéről. 1915-ben épített lőszergyárának termelése napi 55 ezer darab volt, főleg tüzérségi gránátokat gyártott. Ezután rábízták az egész francia hadiipar alapanyag-ellátását. A háború után hadiüzemét - az amerikai Henry Ford mintájára - egy olcsó kisautó tömegtermelésére állította át. Az első Citroen-kocsi 1919-ben készült el, majd újabb üzemeket létesített, s vállalata a legnagyobb francia autógyárak egyike lett. A gazdasági világválság idején nem épített le, hanem 1934-ben piacra dobta olcsó, elsőkerék-meghajtású kocsiját. A cég csődbe ment, s bár 1935-ben újjászervezték, alapítója ekkorra elvesztette irányító szerepét. Tudományos expedíciókat is támogatott, 1931-32-ben ő finanszírozta a Bejrút-Peking közti 13 ezer km-es autós utat. Ő valósította meg a párizsi Diadalív és a Place de la Concorde díszkivilágítását is. A francia fővárosban hunyt el 1935. július 3-án.