A vízaknai születésű tudós Kolozsvárott volt joghallgató, 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1821-től a nagyenyedi kollégium jogtanára volt. Nagy szerepet játszott az erdélyi reformmozgalmakban, ezért a kormány perbe fogta és 1839-ben a nagyenyedi kollégium természettudományi tanszékére helyezték át. 1848-ban mint erdélyi országgyűlési képviselőnek szerepe volt Erdély uniójának kimondásában, utóbb a pesti első nemzetgyűlés tagja. Az első felelős minisztériumban közoktatásügyi államtitkár, majd Eötvös József lemondása után a minisztérium vezetője Debrecenben is. Világos után ezért üldözték, később azonban kegyelmet kapott. 1851-től haláláig a marosvásárhelyi református kollégium tanáraként működött. Egy kortörténeti munkája (1831 esztendő történetei), valamint több jogi és nyelvtudományi tankönyve jelent meg. 1834-ben lett az MTA rendes tagja. Marosvásárhelyen hunyt el.