A kecskeméti születésű szakember teológiai és jogi tanulmányai után a pozsonyi jogakadémia tanára volt 1809 és 1850 között. 1810-ben ügyvéd lett, később Pozsony vármegye, majd Szatmár vármegye táblabírájaként dolgozott. 1839-ben nemességet kapott. Eleinte polgári és büntetőjoggal, később jogtörténettel foglalkozott. Szemléletében általában a történeti jogi iskola híve volt. Élete végén írt jogtörténeti munkáiban a bécsi udvar konzervatív politikáját támogatta. Egyike volt a magyar büntetőjog és büntetőeljárás-jogtudomány első rendszeres művelőinek. Pozsonyban halt meg 1756. december 6-án.