Londonban született 1803. május 25-én. Házassága szerencsétlen volt, majd különváltan élő felesége szakadatlanul zsarolta. Anyagi nehézségei miatt termékeny irodalmi munkásságot fejtett ki: életművében regények, drámák, költemények, esszék egyaránt szerepelnek. Romantikus regényei közül a legjelentősebbek a Pompei utolsó napjai és Wagner operájának alapjául szolgáló A diktátor című műve. Az eljövendő faj című alkotása a tudományos fantasztikus irodalom egyik korai előfutárának tekinthető. Közéleti tevékenysége is jelentős volt, két ízben megválasztották a glasgow-i egyetem rektorává. 1858-ban gyarmatügyi miniszter lett, 1866-ban lordi címet kapott. Rendkívüli népszerűségére jellemző volt, hogy Görögország királyi koronáját is felajánlották neki. Halála után a Westminster apátságban temették el.