A miskolci születésű zenésznek tevékeny szerepe volt a szabadságharcban, ezért emigrációba kényszerült. Az Egyesült Államokból 1852-ben tért vissza Európába, s korának egyik vezető muzsikusa lett. Ő fedezte fel Brahmsot, s vitte Weimarba Liszthez. Évekig az angol királyi zenekar szólóhegedűse volt. 1860-ban hazatért, s részt vett a Zeneakadémia megalapításában. Az 1870-es évek végén az Egyesült Államokban telepedett le. Külföldi körutakon a magyar zene lelkes népszerűsítője volt, s mivel Kelet-Ázsiától Ausztráliáig, Amerikától Dél-Afrikáig sokfelé hangversenyezett, sokat köszönhet neki a magyar zenei élet. Hegedűjátékának szuggesztív erőt, egyéni színt kölcsönzött jellegzetesen magyaros stílusa. Népies műdalokat és csárdásokat (Nagy hallgató magyar, Magyar hegedűverseny-darab) szerzett, virtuóz hegedű-zongora átiratokat készített klasszikus és romantikus művekből, valamint magyar népies műdalokból. Egyik San Fransisco-i koncertjén érte utol a halál 1898. május 15-én.