Jogi tanulmányokat folytatott Kolozsvárott, utána a közoktatásügyi minisztérium irodalmi és képzőművészeti osztályát vezette. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, szerkesztője a Szépművészet című folyóiratnak. Regényeket, elbeszéléseket, színdarabokat írt. Írásaiban a képzelet és a valóság elemeit ötvöző történelmi témákat dolgozott fel. Cikkei, bírálatai, novellái jelentek meg lapokban és folyóiratokban. Két színdarabját a Nemzeti Színház mutatta be. Néhány művét francia, német és olasz nyelvre is lefordították. Főbb művei: Kelet fia (1910), A Rákóczi-harang (1918), Nyalka élete és halála (1939), Örök nomád (1943). Csanádapácán hunyt el 1952. december 14-én.