A II. világháború utáni képzőművész-nemzedék jelentős képviselője Félszerfalván született 1916. június 9-én. Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Aba Novák Zsigmond tanítványa volt. 1940-től állított ki folyamatosan, 1958-ban neki ítélték a brüsszeli világkiállítás nagydíját, a Táncolók című kompozícióért, melyet Kerényi Jenővel készített. Alapvetően romantikus ihletésű művész volt, de munkáiban az expresszivitás és a monumentalitás iránti vonzalom is szerepet játszott. Ismertebb alkotásai: a Parlament bejáratának oroszlánszobrai, a dunaújvárosi Martinász-szobor, a ceglédi Dózsa-emlékmű, a Széchenyi-hegyi TV-adó reliefjei és a Madách Színház homlokzati szobrai. 1963-1974-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd 1987-től rektora volt. 1984-től a Magyarországi Református Egyház világi elnökeként is tevékenykedett. Kossuth-díjjal 1954-ben, Munkácsy-díjjal 1956-ban tüntették ki, 1970-ben kiváló művész címet kapott. Budapesten hunyt el.