Újraírja a Kreml az orosz történelmet
2007. december 3. 09:00
<
Gorbacsov tehet a szovjet lemaradásról
A kiadvány nem tagadja a sztálini elnyomást, s nem hallgat a magyarországi és csehszlovákiai tiltakozó megmozdulások eltiprásáról sem. Ennél sokkal veszélyesebb, amit tesz: igazolja a sztálini diktatúrát, mondván: ami történt, szükséges rossz volt, válaszként az Egyesült Államok által kezdett hidegháborúra.Mint írja, Sztálin az akkori körülmények miatt volt kénytelen a saját kezében összpontosítani a hatalmat. Ahogy azt Marietta Csudakova, az orosz kultúra történetének alapos ismerője megfogalmazta, a kézikönyv szerzője számára a totalitárius rendszer olyan, mint `egy meleg fürdő: lubickol benne, és élvezi, igyekezve meggyőzni az olvasót, hogy nem volt más út, mi több, nem is volt igény másra`.
A dühödt Nyugat-ellenesség az új orosz ideológia egyik vezérmotívuma. Miután befejeződött a hidegháború (amelyet Oroszország a kiadványban szereplő állítás szerint nem veszített el), Amerika oroszellenes politikába kezdett, színes forradalmakat támogatott Ukrajnában és Grúziában, alkalmassá téve e két országot arra, hogy esetleges jövőbeli támadások felvonulási területei legyenek - olvasható a kézikönyvben. A szerzők párhuzamot vonnak Nagy Péter orosz cár és az 1988 utáni Nyugat-párti demokraták között, mondván, ez az irányvonal kudarcra ítélt kísérlet Oroszország elszigetelésére.
A könyv utolsó fejezete a "szuverén demokrácia" címet viseli, s rámutat: Oroszországnak olyan politikai berendezkedésre van szüksége, amely megfelel a nemzeti sajátosságainak, éppen ezért figyelmen kívül kell hagyni a nemzetközi viselkedési normákat, mert azokat "a külföld kényszeríti rá". Az orosz politikai kultúrára a hatalom központosítása, idealizálása és a hatalmi intézmények személyekben való megtestesülése jellemző. Egy erős és bölcs vezető sokkal lényegesebb az orosz embereknek, mint az intézmények.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
