Talajvíz veszélyezteti a monumentális egyiptomi templomot

2007. november 15. 10:00

3400 évvel ezelőtt a Nílus nyugati partján, a Királyok Völgye közelében állt III. Amenhotep fáraó lenyűgöző temploma, amelynek romjait csak nemrég fedezték fel újra.

Örmény régésznő kutatja a Millió Évek Házát

A lelőhely mintegy 73 szobrot rejt, amelyek az i.e. 14. században élt fáraó templomát díszítették és védelmezték. A 38 évig békében és gazdagságban uralkodó III. Amenhotep által építtetett `Millió Évek Háza` az akkori világ legnagyszerűbb templomegyüttese volt, de a földrengéseknek, tűzvészeknek és áradásoknak nem tudott ellenállni, köveit pedig utódai hordták szét saját templomaik építéséhez. Ma a romok teljesen elhagyatottan állnak a természet rombolásának kitéve. Az elhagyatott szobrok és maradványok ügyét most Hourig Sourouzian örmény régésznő karolta fel.

A régészek ugyanis sokáig azt feltételezték, hogy III. Amenhotep egykor impozáns templomából csak a templom bejáratát őrző Memnón-kolosszusok (a fáraó két hatalmas ülőszobra), valamint néhány kő- és szobortöredék maradt fenn. "Engem mindig érdekeltek ezek a szobortöredékek, és arról álmodoztam, hogy helyreállítják őket, de ehelyett itt feküdtek vízzel és szeméttel borítva, fűvel benőve" - mondta Sourouzian, aki a közelben fekvő Merentptah templom ásatásainál dolgozott. 1996-ban bozóttűz pusztított a környéken, amely súlyos károkat okozott a romokban. Amikor a régésznő és férje, Rainier Stadelmann német régész felmérte a pusztítást, azonnali cselekvésre szánták magukat.

Sourouzian 1998-ban meggyőzte a World Monuments Fund (WMF) műemlékvédő világszervezetet, hogy a romokat vegyék fel a legveszélyeztetettebb műemlékek 100-as listájára, és támogassák a földfelszínen lévő töredékek megőrzését. A munka során azonban kiderült, hogy a föld mélye még több kincset rejt. 2000-re elfogyott a pénz és abba kellett hagyni a munkát, Sourouzian ekkor Párizsban előadást tartott a témáról, és egy gazdag francia hölgy felajánlotta anyagi segítségét az ásatások folytatására. Egy év múlva, miután a régészcsoport a felszínre hozta az első szobrokat, a régészek számára is világossá vált, micsoda kincsek rejtőznek még a föld mélyén.

Sourouzian Bagdadban született örmény származású szülőktől, Bejrútban nőtt fel, és a párizsi Sorbonne-on tanult művészettörténetet. A Louvre megbízásából Karnakban kezdett el dolgozni, és hamarosan az egyiptomi királyszobrok szakértőjévé vált. "Ő korunk talán legjobb egyiptomi művészettörténésze" - állítja Betsy Bryan, a John Hopkins Egyetem egyiptológusa. Stadelmann-nal, a kairói Német Régészeti Intézet egykori vezetőjével együtt felállítottak egy nemzetközi - francia, svájci, német, spanyol és japán - szakértőkből álló csoportot, akiknek a munkáját mintegy 400 munkás segíti.

Az ásatás során előkerült szobrok a mérnöki tudomány és művészet olyan magaslatairól tanúskodnak, amelyek egykor még a hatalmas karnaki és luxori templomokat is elhomályosították. "Az örökkévalóság erődje" fehér homokkőből épült, padlóját ezüst borította, kapui pedig electrumból, az arany és az ezüst természetes ötvözetéből, készültek.

Az eddig előkerült leletek között van a 72 darab, Szekmetet ábrázoló szobor egyike, két hatalmas III. Amenhotep-szobor Teje királynővel az oldalán, és számos állatszobor, köztük egy alabástrom víziló. Az egyiptológusok bepillantást kaphatnak az egyiptomi életet egykor befolyásoló titokzatos tempolomi kultúrába, amelyben a papok szertartásokat és áldozatokat mutattak be, és bonyolult rítusokat követtek, hogy biztosítsák a halott fáraók jólétét a túlvilágon is.

Az egykor élénk színekben pompázó 15 méteres kolosszusok a templom kapuját őrizték, és az akkoriban csak pár száz méterrel arrébb folyó Nílus felé néztek. A templom nagy része ledőlt és szétmállott, de a méltóságteljes szobrok megmaradtak. Az i.e. 27-es földrengés aztán olyan repedést okozott az egyik szobron, amely különös hangot hallatott, amikor a reggeli nap rásütött. Pauszaniasz "Görögország leírása" című útikönyvében az elszakadt lant vagy hárfa húrjának pengéséhez hasonlította ezt a hangot, amely az ókorban turisztikai látványossággá tette III. Amenhotep templomának környékét. Még Hadrianus, római császár is ellátogatott ide i.sz. 130-ban. A 199-ben végzett helyreállítási munkák során azonban gondatlanság miatt megszűnt ez a különleges hang.

következő oldal 1 / 2

Örmény régésznő kutatja a Millió Évek Házát
Az asszuáni gátépítés tette tönkre a környéket

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?