Születésnapra szeretettel
2007. október 12. 15:00
Révület, amely mindenkit hatalmába kerített: 1949-ben Sztálin 70., majd három évvel később, 1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapján az egész ország megmozdult. Személyi kultuszok és megalomán ajándékok valamint: hogyan segítették az olvasási szokásokat a 18. században - derül ki a Múlt-kor második évfolyamának hatodik részéből.
Adolf Hitler 50. születésnapját is állami ünneppé nyilvánították, amelyre az egész ország díszbe öltözött. Az ünnepségek 1939. április 19-én a Hitlerjugend tagfelvételi ünnepségével kezdődtek, majd másnap óriási utcai tömeggyűléssel folytatódtak.
Tíz évvel később, 1949 decemberében Sztálin 70. születésnapjára készülve már a szovjet blokk is ünnepelhetett. Ez az ünnepségsorozat szolgált 1952 márciusában mintaként, Rákosi Mátyás születésének 60 évfordulójához is. A két esemény koreográfiája, csak annyiban különbözött egymástól, hogy más évet írtunk. A dolgozó nép mindkét esetben egy emberként és egymást túlszárnyalva dolgozott azon, hogy miként köszönthetné minél nagyobb odaadással a mindenkori vezért. A túlzott igyekezet egészen abszurd felajánlásokat is eredményezett.
Az évfordulót Sztálinnál és Rákosinál is több hónapos munkaverseny, országos ajándékkészítési és felajánlási mozgalom, valamint a vezért dicsőítő kiállítások előzték meg. Az ünnepségsorozat csúcspontját egy-egy monumentális díszünnepély adta, melyet Moszkvában a Bálsoj színházban, nálunk pedig az Operaházban rendeztek meg.
Rákosi azt is elvárta, hogy tökéletes fotók készüljenek róla, komoly munkát adva ezzel a születésnap tiszteletére kiadott, ünnepi díszalbum retusőreinek. A könyvbe ugyanis szükség volt egy Sztálinnal közös fotóra, ami azonban nem állt rendelkezésre. Így egy 1948-as felvételről készítették el, amelyiken mindketten szerepelnek. Tildy Zoltánt és Dinnyés Lajost leretusálták a fotóról, Rákosi barátságtalan arcát pedig kedvesebbre cserélték. Így jött létre a valóságban soha nem létezett Rákosi-Sztálin felvétel.
Rákosiról utcákat nem neveztek el, az ilyen irányú törekvéseket a szervező-bizottság nem engedélyezte. Ellenben ekkor keresztelték át a származási helyéről elnevezett Rákosi viperát Rákos-réti viperára. Egy évtizeddel később már mást és máshogyan köszöntött az ország. Kádár János 1962-ben, 50. születésnapja alkalmából "mindössze" néhány kitüntetést és gratulációt kapott. A nagyobb felhajtást a megváltozott politikai helyzet, a személyi kultusz hiánya és Kádár egyénisége sem tette már lehetővé.