Megszületett Polcz Alaine író, pszichológus
2004. szeptember 13. 12:06
Kolozsváron született, 1949-ben az ELTE bölcsészettudományi kara pszichológia szakán végzett. Ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróval, akivel harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk, egymást építő együttlétezésük legendás volt. Felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki, a SOTE II. számú Gyermekklinikáján a súlyos beteg, haldokló gyermekek és a hozzátartozók pszichológusa. Alapozó fontosságú műveket publikál a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A nevéhez fűződött a Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása, s haláláig a Magyar Hospice Alapítvány elnökeként tevékenykedett. Főbb művei: A `kisoroszlán-játék` mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962), A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966), Bábjáték és pszichológia (1966), Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974), Orvosi pszichológia a gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976), A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987), A halál iskolája (1989), Asszony a fronton (dokumentum-regény 1991), Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993), Macskaregény (1995), Éjjeli lámpa (1996), Ideje a meghalásnak (1998), Főzzünk örömmel (1998), Világjáték (1999), Az életed, Bíró Berta (2000), Leányregény (2000), Gyászban lenni (2000), Élet és halál titkai (2001), Gyermek a halál kapujában (2001), Karácsonyi utazás (2002), Kit siratok? Mit siratok? (2003), Rend és rendetlenség (2004), Kit szerettem? Mit szerettem? (2004), Együtt az eltávozottal (2005), Egész lényeddel (2006), Az utolsó mérföld (Bitó Lászlóval, 2007), Élet, hit, lélek (társszerző, 2007). A gyermekek pszichés és idegrendszeri betegségeinek gyógyítását szolgáló új diagnosztikai módszerek kidolgozásáért, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozása érdekében végzett munkásságáért, írásaiban is tükröződő, mély humánumtól vezérelt segítő tevékenységéért 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2007. szeptember 20-án hunyt el Budapesten.