Cáfolták a Wallenberg-mítoszt
2007. szeptember 28. 10:00
Raoul Wallenberg sorsával kapcsolatos fotókat és dokumentumokat adott át Nyikolaj Patrusev, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója Berl Lazar orosz főrabbinak.
Az átadott anyag az FSZB központi irattárában őrzött, s már ismert dokumentumok, fotók fénymásolataiból áll, s azt tartalmazza, ami az 1957-es úgynevezett Gromiko-memorandumból ismert: Wallenberg 1947. július 17-én a biztonsági szervek belső börtönében, szívinfarktusban halt meg. Az FSZB azzal a céllal adta át Berl Lazarnak a világ számos múzeumában látható kópiákat, hogy a két-három év múlva megnyíló Tolerancia Múzeumban megkülönböztetett helyen mutassák be őket. Mind Patrusev, mind a főrabbi hangot adott reményének, hogy a múzeum valóban toleranciára tanítja majd az oda látogatókat. Berl Lazar hangsúlyozta továbbá: ha léteznek dokumentumok, amelyek fényt deríthetnek Wallenberg sorsára, fel fogják kutatni.
"Az FSZB-nél őrzött dokumentumok szerint a svéd hatóságok 1944-ben azzal a kéréssel fordultak a szovjet NKVD-hez, hogy vegye védelmébe az akkor Budapesten tartózkodó Wallenberget. Néhány nappal később kelt az a budapesti értesítés, amely szerint a férfit őrizetbe vették és elindították Moszkvába. Wallenberg a rendelkezésre álló dokumentumok szerint önként érkezett a szovjet hadsereg által tartott területre, ahol őrizetbe vették, és Nyikolaj Bulganyinnak, a szovjet honvédelmi tanács helyettes vezetőjének utasítására Moszkvába szállították. Ott az NKGB lubjankai belső, illetve a lefortovói börtönében tartották, ahol 1947-ben halt meg. Nincs viszont olyan dokumentum az archívumban, amely magyarázattal szolgálna arra, hogy Bulganyin miért rendelte el Wallenberg őrizetbe vételét és Moszkvába szállítását" - mondta az FSZB levéltárosa.
Az 1912-ben született Raoul Wallenberg, egy igen gazdag és befolyásos svéd bankárcsalád sarja diplomataként érkezett Magyarországra 1944 nyarán, s a svéd követségen titkári rangban dolgozva, diplomata státuszát kihasználva sok ezer magyar zsidó életét mentette meg úgy, hogy svéd útleveleket adott nekik, illetve úgynevezett védett házakba telepítette őket.
| Az 1944. karácsonya utáni időszakban Wallenberg fenyegetve érezte magát és állandóan lakhelyet változtatott. A Lévai által közölt tanúvallomások szerint már december 26-án szeretett volna elmenni (menekülni?) az oroszokhoz, majd január 10-én újra megkezdte a készülődést, hogy a már a város keleti részébe mélyen behatolt orosz csapatokhoz menjen. Tovább a Wallenberg-mítoszhoz |
Támogasd a 
szerkesztőségét!
